A FŐNIX ÉBREDÉSE

Főnix talán kissé éles hangon kérdezett vissza.– Miért lennék más?– Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Elesztriel elővette tőrét és felhasította a sebnél aruhát.A sérülésen kitüremkedett a csont vége, de látszott, hogy nem szilánkos a törés.– Az elején fájni fog, de aztán sokkal jobb lesz. Ha nem erőlteted, gond nélkül begyógyul majd –mondta a tünde nő a betegnek, majd ismét Főnixhez fordult. – Hozz nekem, külvilági ember, egytálban tiszta vizet, tiszta kendőt, a lovam nyergéről a zöld fiolát, továbbá vékony kötelet, könnyűágyhuzatot csíkokra hasítva és fakérget.– Fakérget? Honnan?– Keress favágókat vagy egy olyan helyet, ahol már felhalmozták a télire valót és fejts le atönkökről párat. Keményebbeket, egészségesebbeket. Ne azt, ami könnyű lenne, mert már alábújtaka férgek! De elébb a kendőt, a fiolát és a vizet. – A tünde hirtelen érdeklődővé vált. – Tudod, miért?– Kimosod és fertőtleníted a sebet – morogta Főnix. – Be ne gennyedjen a piszoktól…Elesztriel mosolygott, Főnix pedig ment az útjára.Már jócskán lement a nap, amikor végeztek. A két tünde ellátta a betegeket, a kovács elkészültDeff páncéljának helyrehozatalával, és a lovag már csiszolhatta is a vértezetet, hogy kinézzenvalahogy. Főnix fáradtan ült a kocsmában Deff jobb oldalán, és zsibbadtnak érezte magát.A szemközti asztalok egyikénél ott ült az a fénylő páncélú lovag is, aki délelőtt útba igazítottaFőnixet. Egyedül volt, sisakja mellette az ülésen, akárcsak kardja. Előtte egy fatálon szárnyashús ésmellette egy fakupa. Az ismeretlen lovag a tőrére szúrta fel a húst, lassan rágott, és öt-hat falat utánleöblítette borral. Főnix észrevette, hogy ha feléjük néz, lenézés ül tekintetében, és Deff mindigmocorogni kezd.– Ismered azt a lovagot? – Főnix egy idő után nem bírta tovább és rákérdezett a nyilvánvalóra.– Sohan báró fiát? Hogyne ismerném morogta Deff. – De nem lovag, csak egy lovagnak kinézőőrző. Khealnor a neve, és nagyon jó katona hírében áll. Többre is fogja vinni, ha a következő párórában ki nem tekerem a nyakát.– Micsoda?!Deff ivott a söréből, majd nagyot sóhajtva visszetette a korsót az asztalra.– Khealnor az őrzők közé tartozik. Az apja báró és hadúr, valaha forrófejű és nemes lovag volt.Nemegyszer együtt harcoltunk. Barátságból vívtunk, és hol ő maradt felül, hol én.– Akkor mi a baj?– Mi a baj? – gerjedt fel Deff. – Mi a baj?! Hagyjál békén, kölyök…Főnix védekezőn emelte maga elé a kezét.– Jól van. Csak kérdeztem.Csend ült az asztaluk fölé, amit Edvir tört meg.– A régi történeteket nem mindig esik jól felidézni. De a nagyon régieket fel lehet, nemde?Elesztriel, tartozol a fiúnak egy történettel.– Én? – lepődött meg a tünde nő.– A muhinok meséjével.– Meséljem el, mitől muhinok a muhinok? Hiszen még nem is éltem akkor.