A FŐNIX ÉBREDÉSE

szabályos öltésekkel.– Sajnos semennyire – intett nemet Főnix. – Legfeljebb azt tudom, minek hol kell lennie azemberi testben.– Akkor itasd a betegeket és kérdezd meg, mire van szükségük – lépett melléje az ismeretlentünde nő, és egy csajkát nyomott Főnix kezébe.Főnix egy pillanatra rajta felejtette a tekintetét. Gyönyörű volt, nem csak azért, mert tünde volt, smint minden tünde, légies, bájos arcú és letisztult tekintetű. Tünde szemmel is a szebbek közétartozott, minden vonásából egyfajta belső erő és nyugalom sugárzott.– Főnix a nevem – mondta kicsit bénán.– Elesztriel. Indulj már!Hamarosan újabb sérülteket hoztak, a birodalmi hordák menekülésük során megtámadtak egykereskedelmi karavánt is. A túlélőket a király katonái szedték őssze.Tizennégyen voltak, némelyek csak felszíni sérülésekkel, zúzódásokkal, mások mély, nyíltsebekkel, törésekkel. A legrosszabb állapotban az a férfi volt, akinek megégett a fél teste. Bőrefelhólyagosodott, a ruha szövetszálai beleolvadtak a húsba.Elesztiel először őt vette kezelésbe. Megitatott vele valamit, amitől a fájdalmai elmúltak, és asebesült álmodozó tekintettel méregette a kovácsműhely szerszámait. Aztán a tünde nő hűs vizethozatott Főnixszel, amibe porrá tört leveleket kevert, és olajakat. Könnyű, fehér lepedőt merített agyógyvízbe, s azzal borította be az égett testrészeket.Közben Edvir a tőrével és a kovácsszerszámok segítségével egy combban maradt nyílhegyetoperált ki. Sebesültje nem kapott fájdalomcsillapítót (a tündék igyekeztek csak a legszükségesebbesetben adni, mert szűkében voltak belőle), ezért egy posztóval betekert fadarabra haraptatták rá.Edvir ügyes volt, a sebesült mégis véresre harapta az ajkát.Főnix pedig csak állt ott bénán, és arra gondolt, hogy a legrosszabb rémálmában jöjjön előhasonló pillanat. Mert rajzolt már ugyan csatát, lehulló fejeket, kivégzéseket egy fantasyképregénybe, amely El Cid életével foglalkozott egy alternatív és mágikus történelemben, de arajzok és a valóság (az álomvilág valósága) nagyon messze álltak egymástól. A kocsmaiverekedések, útszéli kakaskodások és csóró tolvajok elfogása, amit Deff és Edvir mellett átélt, nemkészítették fel ilyesmire.– Ez szörnyű – csúszott ki a száján akaratlanul. Elesztriel éppen felállt az égett férfi mellől, ésmegtörölte a kezét egy friss kendőbe.– Szörnyű? Azt mondod? Az embereknek van egy szörnyű oldala, igen…– Deff azt mondta, muhinok voltak.– Nos, valaha a muhinok is emberek voltak, nem? Elesztriel elment mellette, és leült egy másikbeteg mellé, akinek az alkarja eltörött. A tünde nő finom ujjakkal kezdte bontogatni a sérült ingét.– Kitisztítjuk a sebet, és ha nem tört apróra a csont, akkor összeillesztem, és merevítőhözkötözöm – mondta a sérültnek. Negyven körüli férfi volt az is, homlokáról erősen folyt az izzadtság(valószínűleg a fájdalomtól), de nem szólt, csak bólintott.– A muhinok emberek voltak? – fordult a nő után Főnix. Elesztriel csodálkozó pillantást vetett rá.– Nem ismered a muhinok átkának történetét?– Nem én.– Ő külvilági, Elesztriel – szólt oda Edvir.– Szóval álmodó? – A tünde nő most már alaposabban megnézte Főnixet, aki ettől zavarba jött.Aztán Elesztriel vállat vont. – Olyannak tűnik, mint az itteni emberek.