A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Azt a lókötő mindenit – kiabálta fájdalommal a hangjában. – Hát nem összetörni kell, hanemösszerakni.– Akko' feküdjön nyugodtan! – hajolt fölé a gyúró asszonyság. – Me' ha kell, előtte még össze iscsomagolom!– Jól van, no… Főnix kivárt.– Szóval mi történt itt? – kérdezte még egyszer.– Muhin és emberi horda tört rá a falura. A Birodalomból jöttek, és az adóra fájt a foguk.– Az adóra?– A moguszszekér, amit az úton láttál.– Emlékszem.– Itt szálltak meg, és az első este megtámadták őket. Több százan voltak, ha nem több ezren.– Edvir jól van?– Két szúrást kapott a vállába, de kutyabaja.– Két szúrásra azt mondod, nem számít? – döbbent meg Főnix.– Kint lófrál valahol azzal az Elesztriel nevű tündével, és nagyon jól érzi magát. Hidd el, fiam,jobban, mint én.Az asszony a lapocka alatti izmokat kezdte masszírozni, amitől Deff arca egy jó időre görcsbeugrott. Főnix megint csak várt.– És az idegennel mi lett? Azzal a másikkal, amelyik akkor jelent meg, amikor eltűntem. Stevevolt a neve.– Steve, Steve! – A lovag nyögött. – Túlélte. Egy sárkánypap mentette meg. Nagy csata volt, azutóbbi év legnagyobb csatája.Az asszony Deff válla alá nyúlt, és egy erőteljes mozdulattal oldalra fordította a lovagot. Aztánmegragadta a karját, kicsavarta és húzott egyet rajta. Előbb a csontok roppanása hallatszott, majdDeff üvöltése.– Beste asszony!… – üvöltötte, mire az asszony egy rongyot tömött a szájába.– Fogja be! – mondta cseppet sem kedvesen. – Vagy betapasztom. Há' milyen férfi maga, ha eztsem bírja?Főnix úgy vélte, itt semmire se fog jutni.– Elmegyek, megkeresem Edvirt – mondta, de a lovag meg se hallotta.A rongyot köpködve morgott, de ideje nem volt végigmondani, mert egy újabb mozdulattal azasszonyság előbb gerincre vágta, majd a másik karjával is megtette ugyanazt, mint az elsővel.A lovag ordítása közben menekült ki Főnix a teremből.Edvir és Elesztriel a sebesültek ellátásánál segédkezett. A két tünde tökéletesen ismerte agyógyfüveket, és gyorsan, pontosan kötöztek sebet. Miközben dolgoztak, körülöttük élelem és italgyűlt, bármennyire is kevés maradt belőle a pusztítás után, a falusiak hoztak bőven, így rótták lehálájukat. A tündék ugyanakkor a lábadozó fekvőbetegeket táplálták vele, ők maguk alig ettek.A faluban nem volt ispotály, ezért az egyetlen épen maradt műhelyben, a kovácsnál helyezték ela sérülteket, illetve a kovács háza előtt. Főnix az útmutatások alapján könnyen megtalálta Edvirt.– Mennyire értesz az orvosláshoz? – kérdezte Edvir, amikor Főnix melléje lépett. Egy csepp időtsem vesztegetett udvariasságra vagy a tünde nő bemutatására. Éppen egy sebet varrt össze apró,