A FŐNIX ÉBREDÉSE

Kilencedik fejezetFőnix Gastronis főterén jelent meg a semmiből, de egyáltalán nem keltett feltűnést. Akik ugyanisa főtéren voltak, mindnek volt feladata, a romokat takarították el.Főnix ezt utálta legjobban, minden egyes alkalommal hosszú percek kellenek, míg megtudja,mibe csöppent bele. Láthatóan ezt a falut támadás érte. De mivel itt jelent meg, itt lesz Deff ésEdvir is valahol. Meg kell keresnie őket…A házak fele leégett, a másik fele megsérült. Az emberek arcáról fájdalom és kétségbeeséssugárzott, és mindent megszáradt vérmocsok borított. Főnix tétován bóklászott, nem tudta, kitszólítson meg. Hiszen mindenkinek akadt fontosabb dolga annál, hogy beszélgessen vele.Aztán meglátott egy szekeret, tele halottakkal. Muhinok és emberek egyaránt feküdtek rajta.Mindegyiknél beállt már a hullamerevség. Groteszk látványt nyújtottak, szétálló lábakkal éskezekkel. Mögöttük halottak ácsorogtak, nekidöntötték őket egy kiégett ház falának.Főnix a templom felé fordult, onnan éppen egy temetési menet indult útjára. Gyászolók azonbanalig akadtak, kevesebben voltak, mint maguk a holtak, négyen hat testet kísértek a temető felé.Artus papja nem ment velük, pedig tiszte szerint az élen kellett volna haladnia. Ám újabb holtaknakkellett megadnia a végtisztességet. Napok óta megállás nélkül temetett.Főnix tehetetlenül állt. Ahhoz nem érzett magában elég erőt, hogy a gyászolókat megközelítse, alevágott és csonkolt halott szörnyek láttán viszont undor töltötte el. Oda azért nem ment. Végülmeglátott egy lovagot, aki még csak nyomokban sem hasonlított Deffre. A lovagon fényes páncélcsillogott, kardhüvelyét két gyémánt díszítette, és sisak nélkül hagyott haja bőszen lobogott aszélben. Úgy állt, mint egy szobor, a falu biztonságot adó szobra.Főnix odament hozzá, és megszólította.– Egy Deff nevű lovagot keresek.– Azt a békétlent gondolod? – kérdezett vissza a lovag. Főnix tökéletesnek találta a jelzőt, rögtönráismert belőle Deffre. Bólintott. – Bent fekszik az elöljáró házában és masszíroztatja magát!– És a tünde?– A férfi vagy a nő? Főnix meglepődött.– Nő is van?– Hogyne lenne – biccentett a másik. – Sokan köszönhetik neki az életüket.– A férfi.– Ő valahol itt járkál, és mindenbe beleüti az orrát. Főnix úgy gondolta, Deffet keresi megelsőként. Az elöljáró háza ott volt előtte. Betört kapukkal és leszakított ablaktáblákkal ugyan, demég állt.Deff három összetolt asztal tetején feküdt, alatta szalmával kirakott zsákok, mellette egynagydarab, határozott asszony, aki úgy gyúrta a lovag vállát, hátát, derekát, mintha kelesztett tésztalenne. Deff nyögött, sóhajtozott, fogát csikorgatta, de mindezzel együtt látszott az arcán, hogyélvezi a dögönyözést.Aztán észrevette Főnixet, és már nem élvezte annyira.– Ó, hát visszatértél? – nyögte.– Mi történt itt? – kérdezte Főnix a lovag mellé lépve. Amaz könyökére támaszkodvafelemelkedett, de rögtön akkorát kapott a hátára, hogy vissza is zuhant az asztalra.