A FŐNIX ÉBREDÉSE

Az ismeretlen forgószél volt és daráló. Hullahegytől hullahegyig lebbent, és darabolt. Aztánamikor már a földön senki sem támadt rá, fellendült a szekér kerekére, s még följebb, az erkélyekegyikére, és fentről úgy potyogtak a támadók, mint érett fáról a szilvák.Steve felállt, és tétován kibotorkált középre.Elias hadúr életben lévő katonái is új erőre kaptak, és ellentámadásba mentek át. Kinyíltak azajtók a moguszszekér tetején, és megtisztították az alkotmányt a támadóktól.Ám ezzel még nem volt vége, a muhinok még egy hulláma hátra volt.Steve meghallotta az üvöltést a háta mögött, és megperdült. Az első, amit látott, egy dárda volt,amit elhajítanak feléje.Edvir tényleg megölte az első kettőt. Puszta kézzel törte ki a nyakukat, s egyikük halott kezébőlmég a kardot is sikerült kitépnie, amellyel aztán a harmadikat szerencsésen félbeszelte. Ám közbenúgy fordult, hogy sebesült válla védtelen maradt.És érezte, hogy ismét beleszalad egy penge.Elvesztette a testsúlyát, és térdre zuhant.– Neeee! – ordította Deff, és kétségbeesett kísérletet tett, hogy barátja felé áttörjön.Ám nem volt semmi esélye arra, hogy időben odaérjen.A dárda repült, majd kettétört és a földre hullott. Steve és a támadó között hirtelen megint feltűntaz ismeretlen alak. Aztán már nem volt olyan, hogy támadó, mert a dárdát elhajító alak kétfelé dőlt,szabályosan kettéhasította a köpenyes védőangyal.Másodszor mentette meg az életét.Steve mellett feltűnt egy katona.– Ezt nevezem szerencsének – mondta vigyorogva Stevenek.– Ki ő?– Egy sárkánypap. Ha ő velünk van, senki nem áll meg ellenünk…Steve kezdte ugyanezt hinni. A katona a sárkánypap oldalán rontott az újonnan támadókra, slátszott, hogy teljes biztonságban érzi magát.Steve pedig csak állt, nézte a káoszt és a gyilkosságokat maga körül, és azon vette észre magát,hogy már-már gyönyörrel szemléli a sárkánypap mozdulatainak céltudatosságát és könnyedségét.Edvir fáradtan elmosolyodott.Aztán féltérden maradt, mert leendő gyilkosa egy nyílvesszővel a nyakában dőlt mellé.Egetverő bömbölés hallatszott balról, és egy gigászi fekete test csapódott a támadók közé. Amoguszbölény vágtatott be a malom elé, elsodorva, agyontaposva a támadókat. A marján egymagas, vékony alak ült, kezében íjjal, a húron nyíllal. Célzott és lőtt, s Deff is megszabadult egyellenfelétől. ,A bölény megtorpant, és forogni kezdett. Minden lépésével muhinok és martalócok tucatjaitdöngölte bele a földbe. Dühödten tombolt, a fejét leszegte, és orrával szórta szét a támadókat. Fújt,szuszogott, gyilkolt. Maga volt a megtestesült végzet.Edvir új erőre kapott, s magához ragadta kardját. Deff üvöltött, és úgy viselkedett, mint maga abika. Legázolt mindenkit, aki elé került.A támadók hamar rájöttek, hogy semmi esélyük, és visszavonulót fújtak. Megfordultak, ésgyorsan elnyelte őket az erdő és az éjszaka sötétje.A moguszbölény megtorpant, és egyik pillanatról a másikra kezesbáránnyá vált. A nyakán ülő