A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Erősebben, tünde! – kiáltotta Deff már-már vidáman. – Nincs időnk szórakozni.A tünde nem válaszolt. Ha pontosan szúrhatott volna, egy mozdulat is elegendő lett volna.A malom lapátjai megálltak a magasban, a malom felső szintjeire jutó muhinok tönkretették afogaskerekeket. Ketten közülük kimásztak a lapátok egyikére, és felülről próbálták megbecserkészni a tündét.Edvir nem vette észre őket és Deff figyelmét is lekötötték a támadók.A két muhin egy majom ügyességével ereszkedett lejjebb és lejjebb. Az egyik tőrt vett a szájába,hogy minél gyorsabban kézbe tudja venni, ha a tündére veti magát. Gonosz szeme vérszomjasánvillogott, pupillája összeszűkült. A másik szablyát fogott a kezében, amelynek éle felfelé állt.Összenéztek… és egyszerre a tündére vetették magukat.A zuhanó muhinokat árnyékuk árulta el. A tűz, amely a magasban kicsapott a malomból,árnyékot vetett nekik. Edvir oldalra hengeredett, inkább a megérzése, mintsem érzékei parancsára,így a tőrdöfés, amit neki szántak, a földet érte. A tünde vágott, a muhin karját találat érte.Vinnyogott, s a másik kezével tépte ki a földből a tőrt, s vetette magát társa után, aki már a tündenyakán volt.Edvir egyik kezével a gyilkos szablyavágást fogta fel, a másikkal egy embert döfött le fektében,alulról felfelé. Kardját azonban el kellett engednie, így volt képes megragadni a muhin torkát, studta őt oldalra fordítani. Rögtön ezután egy tőrrel kellett szembenéznie, ami belefúródott a vállába.Most az ellenkező irányba hengeredett, így tépve ki a tőr nyelét ellenfele kezéből. Rúgott, amásodik muhin elszállt.Az események gyorsan követték egymást. Edvir kikapcsolta magában a fájdalmat és kirántottavállából a tőrt, idejében ahhoz, hogy a szablyás muhin torkába döfje, miután annak fegyveres kezétoldalra ütötte. A tőrt azonban ezek után se engedte el, és vérrel, nedvekkel együtt kitépve a másikellenfele mellkasába hajította.Legyőzte őket, azonban ott állt fegyver nélkül. Felugrott, s három támadóval nézettfarkasszemet. Azok vigyorogtak vagy vicsorogtak, a félhomályban villogó fogaikat lehetett csaklátni. Észrevették, hogy a tündénél nincs fegyver.Deff is látta, de nem tudott segíteni. Az ő nyakán négyen voltak.Edvir kihúzta magát.– Az első kettő biztosan meghal – mondta. – Kik lesznek azok?És a muhinok rárontottak.Steve várta a halált, de a fegyvert tartó harcos egyszer csak eltűnt fölüle. Először a felsőteste tűntel, majd rögtön utána a maradék is. Steve bambán pislogott, rájött, hogy vér freccsent a szemébe,attól nem lát.Újfajta sikoltásokat hallott, a magasból, és maga körül, szinte mindenhonnan. Arcát törölgetveült fel, és élete legmegdöbbentőbb látványával szembesült, ötlépésnyire egy hihetetlen alak állt, sdémonként osztotta a halált. Vállán köpeny lobogott, bőrköpeny, de nem átlagos anyagból, kezébenelektronkard villant, a kardon aranyosan izzó rúnák. Mozdulatai emberfelettien gyorsak voltak, ésgyilkosan pontosak. Támadói a kar és a kard együttes hosszánál közelebb nem kerülhettek hozzá, sha meghaltak, hát egy villanásban haltak meg. Némelyik félbevágva sikoltott, felfogta saját halálát,miközben már nem volt teste…Az alak nem volt fiatal. A lángok megvilágították ezernyi ránccal szabdalt arcát. Hajába őszescsíkok vegyültek, bőre aszott volt, alakja csontos, szálas. Mégis, úgy mozgott, mintha húszéveslenne. Mozdult a fegyvere, s ő maga egész testével robbant utána. Köpenye félkörívben lendült… ésSteve nem hitt a szemének, a köpeny árnyékába került muhinok egyszerűen eltűntek.