A FŐNIX ÉBREDÉSE

az idegen súlya alatt oldalára dőlt. Steve oldalára fordult, karja a háta mögé került, beszorult a testealá. Megpróbálta kiszabadítani, ezért lerúgta magáról ellenfelét, aki csak visszamászott. Stevefordult, a kard hegye a háta mögött felfelé meredt. És az idegen pontosan belehasalt.Mintha egy szövet szakadt volna át, aztán még egy. Steve érezte a rázuhanó testet, amiben márnem volt szándék vagy akarat… mert nem volt benne élet.Edvir jutott el először a malom oldaláig, és miközben két támadót is feltartott kardjával,bepillantott az épület belsejébe. Látta a molnárt és családját holtan feküdni az asztal körül, látta amuhinokat, amint a szekrényeket, ládákat forgatják át, s ahogy egyikük a kandalló tüzét kirugdossaa padlóra.A tünde a következő csapásnál erősebben vágott, s aztán még erősebben és gyorsabban. Ajkapengevékony lett, tekintetébe hideg tűz költözött. Deffnek semmit nem kellett mondani,mindenkinél jobban ismerte a társát. A lovag szúrt, és a kardján ragadó muhint aztán egy félkörívesmozdulattal a többiekhez vágta. Torkából üvöltés hangzott fel, amitől hátrébb léptek támadói… Decsak egy másodpercre, mert aztán megint támadtak.Sokan voltak.Túl sokan. Ha a tünde tényleg tudott volna repülni, akár a szél, láthatta volna, hogy ellenfeleikszáma meghaladja a százat.De nem adták fel.Steve ledobta magáról a halott testet, lassan megfordult, visszahúzta a kardot, és a pengét nézte.A vért a pengén, és a kezén, ahová lecsorgott.Nem volt balhés típus. Nem ment ki tüntetésekre politikai célokért vagy gyermeteg nevű virágokmegmentéséért. Nem érdekelték az ellentüntetések, a focimeccsek, sem a focimeccsek utáni balhék.Mindezeket a tévében nézte, az esti híradóban, vagy még ott sem. Minden ilyen eseményt csupánegynapos hőbörgésnek tartott. Hülye gyerekek feszültségének levezetése, s mint ilyen, nevetséges.Most azonban embervér volt a kezén, és előtte egy ember hevert. Olyasvalaki, akit ő ölt meg.Borzasztó volt érezni, ahogy a penge a húsba hatol, de az is szörnyű volt, amikor kihúzta onnan.– Ott van, ott van! – hallotta ki a támadás hangzavarából hirtelen.Steve abban a pillanatban tudta, hogy róla van szó. A fegyverét előre tartva pördült a hang feléültében. Egy disznófejű alak nézett rá apró fekete szemével a túlsó oldali kerék mellől. Kiáltásáratöbben felfigyeltek, és észrevették Stevet.Steve a legvégsőkre is elszánta magát. Jöjjenek csak, nem adja olcsón az életét.Ekkor két erős kéz megragadta a gallérjánál fogva, és kirántotta a szekér mellé. Ostobamuhinpofa vigyorgott le rá. Egy ember ezzel egy időben lefogta fegyvert tartó kezét, és kicsavartabelőle a rövidkardot.– Nocsak – mosolygott az ember, és Steve kardját döfésre emelte. – Ennek így kell lennie…Sokáig bírták volna, Deff és Edvir, de nem annyira, mint ahány ellenfelük volt. A lovag páncéljaa sok becsúszott ütéstől és vágástól már teljesen eldeformálódott. A horpadások akadályozták amozgásban, és levegőt sem tudott venni egy, a mellkasába nyomódó fémszilánk miatt. Annyit tudotttenni, hogy fejéről ledobta a sisakot, az izzadtság azonban így a szemébe folyt. Néha vakon vágottcsak, ám a penge súlyából tudta, hogy így is talált.– Bírod még? – kiáltotta Edvir felé a lovag.– Egy nappal tovább, mint te – kiáltotta vissza Edvir. Könnyű pengéje számtalan sebet ejtett, demíg a lovag karjának egyetlen ütése halált okozott, Edvir inkább csakmegsebesítette ellenfeleit. Két-három csapás is kellett hozzá, hogy a halálba küldje őket.