A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Nem lesz probléma a túlerő? Csak a hangzavar miatt gondolom.– Annál nagyobb a dicsőség.– Akkor nincs más hátra, mint előre – morogta Deff. – Szabadítsuk meg a molnárt ezektől afajzatoktól!Karddal a kezükben rontottak ki a pajtából, s már a második lépésnél muhinokba botlottak. Azotromba szörnyek felnyársaltatták magukat szempillantás alatt, meglepetésként érte őket a lovag ésa tünde. A mögöttük jövők azonban szekercével, buzogánnyal, karddal, láncokkal, szóval amivelcsak lehetett, támadtak.Edvir a könnyed tündekarddal úgy táncolt, mintha egy fuvallat lenne csak. Lépett, ugrott, slecsapott. Suhintása nyomán fejek hulltak a porba. Deff harci stratégiája teljesen elütött ettől. Őtbivalyok és oroszlánok sem állíthatták volna meg, hatalmas testi erejét és félelmetes kardcsapásaithasználva vágott utat magának a malom felé.Nem számolták sem a muhinokat, sem a martalócokat, akiket levágtak, nem volt rá idejük. Havalaki akarja, majd hajnalban összeszedegetheti a végtagokat, s kirakhatja a testekhez őket.Kiszámolhatja, hány támadó lelte a halálát ott, a falu szélén.Steve arcától alkarnyi távolságban másztak fel a muhinok a moguszszekérre. Szerencséjérefelfelé néztek, s nem lefelé, a kerék mögé pedig végképp nem. Különben is, akinél nincs fegyver, azkésőbb is megölhető. Előbb Elias hadúr katonáival kell leszámolniuk.Pár tüzes íj csapódott a szekér oldalába, de a különleges fa nem fogott tüzet.Steve még kisebbre húzta össze magát, s most már átkozódott, mert a támadók elzárták amenekülési útvonalat, körbevették a szekeret, és nemcsak azt, de az elöljáró házát is támadták. Nemvették észre. Még nem.A távolban a házak egyre terjedelmesebb lánggal égtek. Előterükben száz és száz szörnyetegkörvonala rajzolódott ki, hosszú árnyékot vetve a földre. A szörnyek nem adták fel, másztak aszekér oldalán. Ha tízből kilencen le is hullottak, a tizedik felért. Lassan elfoglalták a szekéroldalából kitüremkedő katonai erkélyeket, megküzdöttek Elias hadúr embereivel, és felkoncoltákőket. A szekér belsejébe azonban még nem jutottak be, az erkélyek kivezető ajtajai zárva voltak.Steve előtt gyorsan növekedtek a hullahegyek. A támadók azokon hágtak feljebb és feljebb.Páran szekercéikkel és vágófegyvereikkel a szekér oldalát kezdték csépelni, hátha lyukat üthetnekbele. Néhányan alákerültek, hogy alulról üssenek rést.Egyelőre a szekér alját méregették, kopogtatták, sőt volt, aki máglyát akart gyújtani a hátsótengely mögött, és nem fedezték még fel Stevet. De csak idő kérdése volt, mikor tűnik fel, hogy vanmég egy élő ember a közelükben.Egy láb jelent meg Steve feje mellett, egy emberhez tartozott. A láb tulajdonosa rövidkardottartott a kezében, amit Steve a római gladiushoz talált hasonlónak. Kezét bőrkesztyűbe bújtatta,ruháján vérfoltok éktelenkedtek.Az álmodó nem mert lélegezni sem.A fickó felfelé nézett, ő is a szekér alján keresztül keresett behatolási helyet. Megállt, a karddalfelnyúlt és megböködte a szekér hasát. Egy résbe beillesztette a kardot, feszegette, majd feladta.Aztán mintha megérzett volna valamit, lepillantott, és tekintete összekapcsolódott Stevetekintetével. Az álmodó volt a gyorsabb.Maga sem értette, hogyan esett a dolog. A kardhoz kapott, az élénél fogva ragadta meg, éskitépte a fickó kezéből. A támadó meglepődve kapott a fegyvere után, majd hagyta veszni, és Steverevetette magát.Steve akkor már a markolatot fogta, ami belecsúszott a kezébe, de fordítva, hegyével lefelé, majd