A FŐNIX ÉBREDÉSE

Nyolcadik fejezetSteve rögtön hasra vágta magát, és bemászott a szekér kereke mögé. Mire beért, a szörnyek márelözönlötték a falu főterét. A moguszszekér magasságából húrok pendülése hallatszott, majdnyílvesszők süvítése, és a szörnyek első sora orra bukott. A második és harmadik sor azonbanrögtön átmászott rajtuk.– Muhinok!… – jött egy férfihang oldalról. – Támadnak a…A mondat félbeszakadt, hörgésbe fulladt. Sikoltás szállt a házak felett.A muhinok nem önmagukban támadtak, hanem emberekkel kiegészülve, s nem egy irányból,hanem mind a négy égtáj felől. Nem sok kétséget hagytak szándékuk felől, a szekeret akartákelfoglalni. Az összegyűjtött adóra fájt a foguk.Az éjszaka sötétje tovatűnt, fellebbentek az első hatalmas lángcsóvák, a támadók megkezdték afalu felgyújtását. Kikergették a lakókat a házaikból, aztán lemészárolták őket.Steve meghúzódott a kerék mögött, és döbbenten bámulta a vérengzést. A környező utcákból amuhinok beszorították a falusiakat a térre, és azok testének fedezékében rohamoztak. A szekérmögül, a házból, amelyben az adószedők dolgoztak, katonák rontottak elő, éppen csak felrántottöltözékben, nyilván ők voltak a pihenősök. Elszáguldottak Steve mellett, és a szekér hasa alólrontottak neki a támadóknak.Pár falusi, miután a katonák háta mögé került, a szekér felé menekült. Fedezéket keresverohantak hátra.Steve mozdulni sem bírt, megbénította a döbbenet. Amit látott, az a véres valóság volt, csontighatoló sebek, kiömlő belsőségek és vér, haldokló emberek. Egy pillanat alatt megfordult vele avilág, undor és harag öntötte el. Keserűség és félelem. Olyan erősen, amilyen erős érzelmeket mégsose érzett magában.Amit látott, elsöpörte minden felsőbbrendűségét, nemtörődömségét, lazaságát. A külső világjogbiztonsága nem készítette fel semmilyen hasonló eseményre.A támadók negyedik sora már csáklyákat és létrákat is hozott. Látszott, hogy nem véletlenszerűtámadásról van szó, hanem előre eltervezett rohamról.A gyalogos katonák nem sokáig állhattak ellent, a túlerő elsöpörte őket. Az utolsót Steve mellettölték meg. A katona hátrazuhant, felsőteste belógott a szekér alá. Steve bámulta a megdermedőarcot, kiüresedő tekintetet, amelyben még a kinti lángok is fakóvá halványultak.Kis híján elhányta magát.Deff a csatazaj kitörésekor rögtön felugrott. Éber volt, mint egy vadászkutya a rókalyuk mellett.Körbepillantott.– Hol a fiú? – kérdezte. – Eltűnt vagy kóborol?– Kóborol – felelte Edvir, aki már öltözött is, csatolta fel magára fegyvereit.– Megmentjük? – kérdezte Deff. Edvir csak egy pillantást vetett rá.– Ó – mondta Deff. – Úgy érzem magam, mint egy szárazdajka.– Mondtam én bármit is? – kérdezte Edvir. – Na, öltözöl már, vagy megvárod, míg berozsdálnaka fegyvereid?Avatott kezekkel segített Deffre csatolni a páncélokat, és pillanatokon belül készen álltak acsatára. Akkor már a támadók üvöltése a pajta elől és a fogadóból egyaránt hallatszott.