A FŐNIX ÉBREDÉSE

Hetedik fejezetFőnix elfogadta a vizet, de nem kért kávét. Napi egy elég volt, sőt, néha úgy érezte, még sok is.Le kellene szoknia róla. Amúgy sem szereti. Ami reggel kell neki, az is inkább csak a kávé illata. Avalóság illata.– Akkor két ásványvizet kérnék, Regina, az egyiket szénsavmentesen – mondta Aarón Alseda atitkárnőjének, majd leült ő is a bőrkanapéra, ami az iroda árnyékos sarkában állt egy zárnia és egydracéna között.Főnix a kanapéhoz tartozó fotelben ült, mértéktartó egyenességgel. Sosem érezte jól magátebben az irodában, minden túl szögletes volt, élére helyezett és izzadtságszagúan megkomponált. Aberendezés nagy része a szürke különböző árnyalatában készült, s csupán itt-ott volt egy jólelhelyezett piros váza, zöld növény vagy sárga, zsebkendőnyi asztalterítő. Az ablak és az ajtókeretfekete volt. Aarón Alseda feltehetőleg azt hitte, hogy ettől olyan modern lesz.Ráadásul a bőr ülőgarnitúra illata mindent betöltött. Főnix úgy érezte magát, mintha borostyánbaragadt volna.– Hogy mennek a dolgok? – fogta csevegőre az ügynök.– Jól – felelte Főnix, és a válltáskája után nyúlt. Kivett belőle egy szürke színű dossziét. – Nempanaszkodom, megy a munka.– Nyáron voltál valahol? Az embernek el kell mennie valahová lazítani. Fogja a barátnőjét éskilép a városból…– Nem. Valahogy nem jutott rá idő. – Főnix letette a dohányzóasztalra a mappát, pontosankettejük közé. – Ezeken dolgoztam.– Remek, remek – mosolygott a másik, és felvette a dossziét, de nem nyitotta még ki. – Detudod, hogy ki kell kapcsolódni, különben kiég az ember.– Nekem elég kikapcsolódás, ami itt van – bökött Főnix a fejére.Aarón nevetett.– Na, a fantázia szép dolog, de nem lehet belelógatni a lábad, mint a tengerbe.Ha tudnád, gondolta erre Főnix, és kicsit jobb kedve lett. Két éve ismerte az ügynököt, aki párhete egy sokat ígérő megbízással kereste fel, egy animációs rajzfilmhez kerestek tervezőket.Regina visszatért a két pohár vízzel, és precízen kirakta őket két négyszögletű parafaalátétre.– Köszönöm – mondta Főnix, mire az apró katalán nő barátságosan rámosolygott.– Nos, van egy jó hírem – mondta Aarón –, de mielőtt elmondanám, csak megnézem, mit hoztál.Kinyitotta a dossziét, és kivette Főnix rajzait. Főnix számítógépen dolgozott, a képeit úgynyomtatta ki. Mindig elővigyázatos volt, digitális anyagot csak a szerződéskötés után adott át.– Nagyon jó, nagyon jó – morogta az ügynök. Éppen a moguszszekér rajzát tartotta kézben. –Eredeti…Lapozott, és szemügyre vette a bölényt is. Aztán sorra jött a többi rajz, katonák és lovagok,furcsa ruhákban és páncélokban, egy tünde, gír harcos, egy goblin, és különböző karakterek, egykocsmáros, egy földműves, egy vásáros saját szekerén és portékákkal.– Ez micsoda? – mutatta az ügynök egy antropomorf szörnyeteg, egy muhin rajzát Főnix felé.– Egy… egy… – Főnixnek eszébe villant, hogy talán nem kellene elárulni, hogy az valójában