A FŐNIX ÉBREDÉSE

padlóról. De hát nem sikerült.A parancsnok tett pár lépést, aztán fürgén megfordult, arra számított, Steve mellette van. DeSteve csak középen ácsorgott.– A mendemondák szerint a Birodalomba érkező magadfajtákból ütőképes sereget lehetkovácsolni – mondta a parancsnok. – Eddig elhittem a szóbeszédet… most azonban már kevéssévagyok bizonyos az igazságában.– Én nem vagyok katona – ismételte meg Steve. – Otthon sem voltam az.. – Kik védik az országotokat?– Hivatásos hadsereg… izé… zsoldosok. De nálunk háború sincs.– A világotokban nincs háború?– A világunkban van. Az országomban nincs. Az utolsó több mint hatvan éve volt.A parancsnok ismét elérkezettnek látta az időt a támadásra.Meglendült, de most nem rohamozott, hanem három nagy lépéssel Steve elé került, és baljával azarcába csapott. Steve elhajolt, de nem elég gyorsan, az ütés széle megérintette, mire úgy érezte,mintha smirglit húztak volna végig arcának bal felén. A mozdulatot azonban nem hagyta abba, féligoldalra fordult, s míg egyik kezével az ütő kart rántotta meg, addig lent maradt jobb tenyerévelalulról a katona mellkasára csapott.Az ütése tompán dörrent a kemény bőrvérten.A parancsnok kicsit megtántorodott, de csak kipördült, nem vesztette el teljesen az egyensúlyát,az ütést pedig meg sem érezte.Nevetett.Steve elhátrált. Ez a próbálkozása már jobb volt, mint az előző, legalábbis ő úgy érezte. Formábafogok jönni, mondogatta magának, formába fogok jönni. Viszont tudta, ha csak egyetlen ütést iskap, nehezen fog felállni a padlóról.A katona harmadszor is támadott.Steve látta az öklét fent, és a mozduló karját alul. Ütést színlelt fölül, miközben alulról tartott afejére. Steve kihajolt az ütés elől, majd teljes lendülettel a katonának rontott, és megtaszította. Aparancsnok most tényleg elvesztette az egyensúlyát, hátratántorodott, és elesett. Egyenesen rá azadószedők asztalára.Az asztal egészben maradt ugyan, de a papírok százfelé szóródtak.Ekkor aztán kiderült, hogy az adószedők a hivatali sorban fölötte állnak a katonáknak. Amit apadlóról feltápászkodó parancsnok kapott, azt nehezen teszi helyre katonaember, még akkor is, hamegfizetik érte. Gombás feje vörösödött, Mordus lassan hátrahúzódott, Steve pedig igyekezett nemvigyorogni.A parancsnok a rá záporozó dühöt persze rögtön továbbadta katonájának és foglyának.Stevet ugyanis rögtön fogollyá minősítette.– Mordus, vidd a szemem elől ezt a tehetségtelen senkit! Fogjál magad mellé egy katonát, éskísérjétek fel Ravórába! Egyenesen Elias hadúr elé. Ha szökni próbál, vágd el a lábszárában az int.Mordus kikísérte Stevet az ajtó elé.– Ha csak egy kicsit is ellenállsz, megkötözlek – figyelmeztette. – Megkötözlek és kicsipkézem afüledet. Mert arra nincs parancs, hogy milyen állapotban kell a városba vigyelek.– Seggfej.