A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Miféle buta hangzású név ez?– Maga kicsoda?– Gombás parancsnok. Gombás, jegyezd meg ezt a nevet! Steve bólintott.A parancsnok körbejárta.– Egy álmodó – hümmögte. – Azt mondják, ti csak megjelentek, aztán egyszer csak eltűntök.Megjelentek, eltűntök. Ezért is kell titeket gyorsan lóra ültetni, és felvinni Mordovba vagy alegközelebbi városba. A legközelebbi város Ravóra. Oda foglak felküldetni. Elias hadúr majdkihallgat és megüzeni a királynak, amit megtudott tőled.– Elmondhatok én most is mindent. Nem kell elvinnetek Ravórába.– A parancs az parancs. És nekem nincs most időm mesékre.– Csak le kell jegyeznetek… Vannak itt írástudók, nem?Steve a parancsnok után fordult, és remélte, hogy valamiképpen meggyőzheti. Ha elég sokatmesél, mint Seherezádé, akkor felkel a nap, és a lovag meg a tünde biztos megkeresik.Legalábbis majdnem biztos.– Valami tényleg érdekel – mondta a parancsnok. – Milyenek arrafelé a katonák? Kemények?Szeretnek harcolni?– Nem tudom. – Steve rossz érzései visszatértek.– Mordus, add oda neki a kardod! – szólt a parancsnok az emberének. – Lássuk, mit tud!– Én nem vagyok katona – nevetett fel Steve.– Akkor majd visszafogom magam – nevetett vele a parancsnok.Az őr odanyújtotta a kardját Stevenek. Steve nem akarta elvenni, erre az őr elővett egy tőrt is, ésaz oldalának szegezte.– Vedd el! – mondta komoran.Steve a szemébe nézett, majd a parancsnokra. Ezek nem viccelnek, látta rajtuk. S csakremélhette, hogy komolyan sem beszélnek. Csupán unatkoznak, és el akarnak szórakozni vele.Steve egy pillanat alatt felszívta magát, és a rövid kard után nyúlt.– Jól van – mondta. – Ha kard, hát legyen kard. Nyilván mert ököllel féltek kiállni ellenem.Gombás elvigyorodott.– Nekem az is jó. Mindegy, mivel kezdjük!Az őr visszavette a kardot és eltette a tőrt. Steve megkönnyebbült kissé. Feltűrte az ingujját, ésmegropogtatta az ujjait. Egy ideig aikidózott. Nem tartott ugyan sokáig, csak három évig, és az is ötévvel ezelőtt, de remélte, hogy a prosztó katona ellen sikeresen tudja majd használni a tudását.– Kicsit berozsdásodtam – mondta szinte vidáman –, de lássuk, ti mit tudtok!A parancsnok még szélesebben vigyorgott, és jobban megoldotta ingének gallérját. Lecsatoltabőr vállvédőjét és a combját védő könnyű páncéllemezt. Az alkarján és a mellén azonbanmegmaradt a bőrpáncél.Steve az adószedők felé sandított. Azokat nem érdekelte az elkövetkező összecsapás fejüketösszedugva vitatkoztak valamin.A parancsnok ekkor belendült, és egy mindent elsöprő rohammal próbálkozott.Steve félreugrott, és megpróbálta elkapni a mellette elzúgó katona karját, de lecsúsztak róla azujjai. Magában káromkodott, mert ha ez az első mozdulat sikerül, lehet, hogy a másik fel sem áll a