A FŐNIX ÉBREDÉSE

centinél.– Ez óriási – morogta.– Hát még ha napfényben látnád – vigyorgott az őr. – A legnagyobb jármű, ami a földön fut.Csak a hajók nagyobbak nála. Nálatok nincsenek effélék, fogadok.– Mi gépeket építünk, amik a felhők fölött szállnak velünk– vágott vissza gúnyosan Steve. – Meg olyan járműveket, amik úgy néznek ki, mintha tíz ilyenszekeret fognának be egymás mögé.– Hazudsz – mondta az őr.– Azt hiszel, amit akarsz.Látta, hogy elrontotta a katona kedvét, de ennek nem sokáig örülhetett, mert a fickó egyszer csakmaga elé rántotta, és durván előre lökte. Steve nekiszédült egy ajtónak.– Befelé!Benyomta az ajtót, és egy négyzetes helyiségbe került, amelynek famennyezetét két négysorosfagerenda tartotta. A gerendákat barnára festették, nyilván valamiféle páccal a falakat viszontfehérre meszelték. Tisztaság uralkodott mindenütt a fényt az oszlopokra és a falakra akasztottolajlámpák adták.Középen egy hosszúkás asztalnál ültek az adószedők, és bőszen számolgattak. Oldalt, egykisebb, kényelmesebb széken ült a parancsnok, lábát egy zsámolyon nyugtatta, keze alatt kisasztal,az asztalon ezüstkupa.– Kit találtál, Mordus? – kérdezte érdeklődve. – Mondd, hogy valami érdekes, mert ezek mellett– a fejével az adószedők felé intett – megöl az unalom.A Mordusnak nevezett katona közelebb taszigálta Stevet, aki egyre idegesebb lett.– Egy álmodót.– Nocsak!A parancsnok levette a lábát a zsámolyról, és előredőlt. Érdeklődve bámulta meg Stevet.– Ugyanúgy néz ki, mint mi. Mint egy ember…– Nem tudta, miféle állat az a mogusz. Azt hitte, hogy valamilyen sárkány.– Csak találgattam – szólt közbe Steve.– És nem valami készséges.– Készséges vagyok, csak mi is Mordov felé tartunk, és nem tudom, mire fel ez a felhajtás.A parancsnok felállt, s közben megragadta a kupáját. Amint fölállt, látszott, hogy megeresztetteövét, és megoldotta gallérját. Igyekezett kényelembe helyezni magát.Steve kicsit megnyugodott, aki ilyen laza, azzal minden bizonnyal lehet beszélni. Nem lesz ittgond.– Valóban álmodó vagyok, de persze ugyanolyan ember, mint ti – mondta lazára véve. Feltartottakét karját, s kis híján körbefordult, de aztán mégsem tette. Csak vigyorgott. – Egy pajtábanszálltunk meg, itt éjszakázunk. Egy lovaggal és egy elffel, szóval egy tündével vagyok. Márnekivetkőztünk és nem fogunk megszökni.– Mi a neved?– Steve.A parancsnok elvigyorodott.