A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Nem én.– Mogusz – ismételte meg az őr. – Az a nagy bölény. Az óriás.– El tudom képzelni… Az őr megvakarta az állát.– Érdekes. Honnan származol?Stevenek fogalma sem volt róla, mit mondjon, ezért úgy döntött, nem mond semmit, csak nézte aszekeret.– Ha nem innen – morogta az őr –, akkor… akkor… ó… akkor te olyan… olyan álmodó vagy.– Álmodó – lepődött meg Steve. – Ja. Meglehet. Az őr végigmérte.– Tudod, hogy a magadfajtákat fel kell kísérni Mordovba?– Mordov a főváros?– Mordov Mordova királyi városa. Merre szálltál meg? Steve hirtelen megbánta, hogy nem tettlakatot a nyelvére.– Egy pajtában kicsit arrébb. De a társaimmal mi is Mordovba tartunk – füllentette. – Csak őkmost pihennek.– Gyere velem! – mondta az őr. – Jó lesz, ha a parancsnokom lát…– Nem tudom – húzódozott Steve. – Vissza kellene mennem a pajtába. Már keresnek.Amint kimondta, tudta, hogy ez nem lehet jó érv. De nagyon nem akart az őrrel a parancsnokaelé menni. Ezek itt katonák, emlékeztette magát. Ez a világ nem Budapest, itt más szabályokérvényesek. S nem tudhatja, hogyan reagálnak, ha nemet mond, vagy ha egyszerűen nem tetszik aparancsnoknak.Akár meg is ölhetik, jutott eszébe.Nem szabadott volna egyedül elindulni, gondolta rögtön ezután.Az őr utána nyúlt, és megfogta a karjánál fogva.– Gyerünk! – mondta durvábban. – Nem kérés volt. Steve nem tudta, mit tegyen.Legszívesebben kiszakította volna a karját a katona kezéből, de ki tudja, mi várt volna rá azután.Felsandított a moguszszekérre. A sötétben is jól látta az őrtornyokat, amik a szekér oldalánaksíkjából kiálltak. Ha erőltette a szemét, úgy vélte, még a katonákat is látja. Talán íjuk van vagynyílpuskájuk. Ha menekül, simán lelőhetik.Ha otthon lenne, simán behúzna egyet a másiknak. De nincs otthon.– Nyugodjunk meg! – mondta kelletlenül. – Megyek magamtól is.– Erre – felelte az őr. Nem engedte el, húzta maga után.– Miért kell a parancsnok elé mennem? – kérdezte Steve.– Nem tettem semmit. Csak megnéztem a szekeret.– Mondtam már, hogy ez a parancs.– És akkor mi lesz, ha odakerülök?– Majd a parancsnok elmondja.– Persze.Megkerülték a szekeret, habár átmehettek volna alatta is. Elhaladtak a kerekek mellett, majdbefordultak a tengely alá. Steve látta a rúdszárnyakat a feje fölött, vastagabbak voltak a derekánális, és vasalás erősítette meg őket. Fölötte megpillantotta a hajtófülkét, az abból kilógó kantárokat,amik a kantárgyűjtőben futottak össze. Úgy érezte, mintha ő maga nem lenne nagyobb harminc