A FŐNIX ÉBREDÉSE

Hatodik fejezetSteve, miután Deff és Edvir elaludtak (a tündében nem volt biztos, hogy alszik), kisettenkedettaz utcára. Körbe akart nézni a faluban.Gastronis kis település volt, éppen olyan, mint egy magyar zsákfalu, talán négyszáz, ötszázlakosa lehetett, és csak befelé vezetett út, kifelé nem nagyon. Mintha a hazai valóságot kereszteztékvolna egy westernfilmmel, majd beleraktak volna pár parasztot és lovagot, s az egészet megfejeltékvolna CGI-trükkökkel.A házak többnyire fából épültek és alacsonyak voltak. Tetejük lapos, enyhén dőlt, hogy a hó éseső lecsorogjon róla. Kis ablakok, amelyeken koszos üvegfélék feszültek. A házakból mécsesekfénye szivárgott elő, és vetett az utcára szürkés-sárgás foltot. Kevés fény volt, Steve feje felett acsillagok tisztán és élesen ragyogtak.A falunak emellett ezer illata volt. Steve érzett savanyított tejet (és ez máshogy volt savanyú,mint a hűtőjében talált tej), bort, különös fűszerek, néhol hús illatát. Amikor a fogadó utcájából afőtér felé fordult, a keleti szél disznók és tyúkok szagát hozta felé. Ettől Steve nyíregyházinagyanyjának udvarán érezte magát, ahol gyerekként sok nyarat eltöltött. Hallotta is az állatokat,mellettük neszezést, csörrenések hangját, beszélgetést, kiabálást. Árnyak sétáltak el a közelében, afalu élénk éjszakai életet élt.Steve a házak oldalában haladt előre, nem akart feltűnést kelteni. Arrafelé tartott, amerre alegmagasabb épületeket, és a templomtorony foltját, a harangtoronyban a fényt látta.Aztán megérkezett a főtérre, ahol a kocsma és a templom állt. Szintén úgy, mint otthon, mindenfaluban. Az élet itt is ekörül a két szent dolog körül szerveződött meg.A bor és a hit.– Azért nem teljesen idegen itt minden – morogta maga elé Steve.Oldalra fordult és megdermedt.A poros főtér oldalában ott állt a moguszszekér.– Ez nem lehet igaz!Közel sétált, és megtapogatta a hatalmas alkotmány kerekeit. Felnézett az őrtornyokra, amelyeksötét árnyékot vetettek a térre. Mintha egy középkori tengerjáró hajót húztak volna szárazra.– Mit tapogatod, paraszt? – förmedt rá egy katona. – Nem arra van, hogy simogassák.Stevet nem rettentette el a hang.– Soha nem láttam még ilyet – mondta, miután nagy önuralommal visszanyelte a „te vagy aparaszt” beszólást. – Egy kerekeken guruló hadihajó.– Veszélyes időkben ezzel szedjük az adót – enyhült meg valami miatt a katona. – Honnan jöttél?– Először vagyok itt.– Aha.Steve megkerülte a katonát, aki nyilván az éjszakai őrök egyike volt. Tett pár lépést, és elnézett aszekér eleje felé.– És hol az állat, amelyik ezt húzza? – kérdezte. – Talán egy sárkány?Az őr felröhögött.– Sárkány? Moguszbölény. Moguszbölényről sem hallottál?