A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Eronis király lányának, Meldianának a vére. Hozd el nekem Meldianát, és gazdagonmegjutalmazlak érte.Harod térden állva is remegett. Nem csupán a szó, „jutalom” hatott rá ily erősen, hanem Karmenközelsége is. Már érezte a nő illatát, bódító parfümök keverékét, érzéki test meleget és súlyosmágiát. Ezek összekeveredtek, befonták, átmosták elméjét. Semmi mást nem akart, csakengedelmeskedni ennek a hatalomnak.– Úgy lesz. Elhozom neked.– Élve van rá szükségem. Mindenki más veszhet, de rá élve van szükségem, mert a vére frissenkell, ahogy a szíve löki majd ki a mellkasán ejtett seben át.– Értettem, úrnő.– Rendben – intett Karmen, és egészen közel hajolt Harodhoz. Ajka mosolyra húzódott, forrólehelete simogatta a férfi arcát. – De hogy ne legyenek kétségeid, mi lesz a sorsod, ha sikertelenüljársz el, azt is megmutatom neked.A trónus bal oldalán mozgás kelt. Az arany árnyéka mögül, a füstből és színes ablakok fényébőlszőtt ködből kivált egy mowur. Az ocsmány féreg teljes páncélzatban lépett elő, energiacsápját jobbalkarjára tekerte. Mögüle két ember harcos lépett ki, egy rabot hoztak, akinek ellenállását régmegtörték.Harod tekintete Karmen arcáról a kis csoportra rebbent, aztán vissza Karmenre. A nő továbbra ismosolygott és őt nézte.– Őket figyeld, Harod, Adessza farkasa! – suttogta. Kísérteties volt a némaság, ahogy a kiscsoport megjelent, s mozdulataival megkavarta a füstöt. A rab arca véres volt, szeme bedagadt. Azegyik lábát alig húzta, válla leesett, valószínűleg nem egy csontja eltört. A mowur utánanyúlt,kiragadta az emberek kezéből, és maga elé lökte a földre. A rab egy szó nélkül csuklott össze.Aztán a mowur jobb oldali energiacsápja életre kelt, lassan lebomlott a felkarról. Megjelent amásik csáp is, lassan kígyózott elő a szörnyeteg háta mögül, kicsúszott a test deréktáji üregéből.Gusztustalan kígyóként tekergett mindkettő a rab előtt.A két katona lassan kihátrált hátul, az arcukon undor és félelem ült.Harod tudta, hogy a csápok lassú tekergése csak színjáték. Ezek nem csupán a lélek kiszívásáraszolgáltak, de a mowur harcolni is tudott velük, ha kellett. Gyorsan és végzetesen le tud csapnivelük – bár általában nem használják csatában…– Lehet, hogy már láttál ilyet – suttogta Karmen –, de soha nem képzelted magad annak aszerencsétlennek a helyébe, akiből a mowur kiszívja a lélek utolsó energiaszálát is… Hát most lásd!Ez lesz a sorsod, ha Meldiana nélkül térsz vissza Adesszába. De ez lesz a sorsod, hadolgavégezetlenül elbujdokolsz… Mert én megtalállak, akárhova is rejtőzöl.A mowur fel hörrent, mire Karmen feléje fordult.– Igen – adta meg az engedélyt.Harod megigézetten nézte, ahogy a csápok felágaskodnak a rab előtt és hirtelen két oldalróllecsapnak rá. Tompa, reccsenő hanggal ütötték át a testet. Az egyik a koponyát, hátulról, azöreglyuk felől, ahol könnyű behatolni, a másik a bordákat, a szívbe ütve végzetes rést. A rabkiáltásra nyitotta a száját, de csak néma sikoly jött elő belőle, mielőtt szemét és szájüregét elöntöttevolna a vér. Teste remegett, rángatózott, aurája egy pillanatra kivilágosodott, majd elsötétült.Erre a mowur arccsápjai életre keltek, csattogtak, tekeregtek, a szörnyből pedig elégedettmorranás szabadult fel. Nem a szájából, mert az nem volt neki, hanem egész testéből. Karmos ujjaigörcsbe fordultak, mintha csak az élvezet húzná össze izmait.A mowur élvezett, miközben a rab lelkét kiszívta, s foglyul ejtette.