A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Ne bántsd!– Nem bántom, de meg kell rónom érte. Vele küldettem el kitisztíttatni öltözékeimet, s ebbőlrájött célomra. Nem jól van ez így, hogy tőle tudtad meg, s nem tőlem, ennyi esze lehetett volnaasszony létére.– Jól van… – mondta szomorúan Meldiana. – De most ne Gertrudról beszéljünk.Goran elengedte a hercegnőt, s kicsit eltolta magától, úgy, hogy lássa arcát és tekintetét. Aszemébe akart nézni, miközben komoly dolgokról beszél vele. Szerette volna látni reakcióit, sszerette volna, ha a nő látja, ő is komolyan beszél.– Pár nap múlva útra kelek Revenzába.– Jaj ne!– Mennem kell.– Ne hagyj most itt! – mondta a lány. – Most van a legnagyobb szükségem rád.– Pár hét és újra itt leszek – ígérte Goran. – Apám ellen merényletet követtek el emberei, s bárkivégeztetett párat közülük, még mindig nem érzi biztonságban magát.– Mindig elfelejtem, hogy Revenzában másképpen működnek a dolgok – sóhajtotta Meldiana.– Ha melletted vagyok, akkor bizony én is. Minden másról elfeledkezem.– De nem tudom, mi lesz velem nélküled. Nem akarok önzőnek látszani, de annyira félek, s tevagy egyetlen támaszom.– És bátyád meg öcséid, apád, húgaid és egész Mordov városa. – Goran fél kézzel körbeintett avárfal magasán. Mozdulata befogta Mordov utcáinak harmadát. A hercegnő nézte vőlegényénekhatározott vonásait és arcába hulló hajtincsét, s a világ magasán érezte vele magát. Goran biztatóanmosolygott le rá. – Sehol a világon nem vagy nagyobb biztonságban, mint itt, Meldiana. Ezért ismerek elmenni, ezért is merlek itt hagyni. Ha úgy érezném, veszély fenyegeti az életedet, hozzádláncolnám magam.A hercegnő sírva nevetett. Nem tehetett róla, de folytak a szeméből a könnyek, miközbenmegpróbált erősnek látszani.– Minden összejött, ugye? – kérdezte. – Az idegenek, a Birodalom. Karmen...és most a te apádis.– Sajnos összefüggenek a dolgok – válaszolta Goran és az ujjával törölte le a nő könnyeit. –Nyilván azok bérelték fel a gyilkosokat apám ellen, akik nem nézik jó szemmel a mi esküvőnket.Akik szerint, ha Revenza bárói mordovai feleséget vesznek magukhoz, akkor mindig is mordovaibefolyás alatt fogunk nyögni.– Te is így gondolod?– Nem. Nekem a legszebb pillanat lesz életemben, ha végre az oltárhoz vezethetlek, és ezért azegész báróságomat odavetném. Nem érdekelnek Revenza kicsinyes és szövevényes belügyei, abárók marakodása, a királyi tanács tagjainak összeesküvései. Nem vagyok jó revenzai…– Hála istennek.Meldiana elmosolyodott, és Goranhoz bújt megint.– Engedj lelkiismeretfurdalás nélkül utamra – mondta Goran. – S én cserébe megígérem, hogy aszél szárnyán jövök vissza hozzád.– Nehéz…– Tudom. Nekem is nehéz elmennem, de most maradni is az. Apám leginkább bennem bízik…