A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Nocsak, ha őt itt hagyod, nem lehet olyan komoly a szerelem.– Te… te… – Verasban benne szakadt a szó.– Tudom ám, hogy szereted – mosolygott Domer. – A kisfiú fülig bele van esve a nővérébe.– Ezért… ezért…– Kétszer hívsz ki párbajra?Domer hirtelen elengedte Verast, és felugorva elhátrált tőle. A fiú még rúgott párat a levegőbe, ésöklével csépelte a semmit, majd észrevette, hogy szabad, és talpra állt. Gondolkodás nélkül esettneki bátyjának.Amaz elkapta a feléje süvítő kezet a csuklónál, megcsavarta, majd jobbjának tenyerével Verashátát nyomta meg, egészen addig, míg a fiú a szemközti falnak nem csapódott, kifordult karral,szinte tehetetlenül.– A bátyád vagyok, és szeretlek, öcsém – mondta ekkor Domer komolyan. – Jobban kénevigyáznod az érzelmeidre.– Ne vedd a nővérünk nevét a szádra!– Te pedig ne légy ilyen… pukkancs, ha meghallod, hogy róla beszélgetnek. Én tudom, hogy ezcsak egy testvér szeretete, de mások félreérthetik.– Meldiana csak féltestvérem…– Erre pedig ne is emlékeztesd a palotában élőket!Domer végre elengedte a fiút, aki a vállát tapogatva lassan megfordult. Már nem volt bennetűz… Vagy ha volt is, visszafogta magát.– Nem érdekelnek mások – morogta.– Pedig jobban tennéd, ha érdekelnének. Mordova királyának fia vagy. Így kell élned.– És így is halok meg… – felelte komoran Veras.– Messze van az még – csapott a vállára Domer, és ismét vidámságot csempészett a hangjába. –Igyunk valamit, aztán ha tényleg maradt még benned energia, kihívlak egy íjászversenyre!– Megverlek benne…– Lássuk!Veras lerázta magáról a bátyja kezét, de aztán együtt indultak ki az udvarra, arra, ahol a gyakorlóíjászoknak kitett szalmabábuk várták őket.Lucius csendesen üldögélt az udvari asztrológus asztalánál, várta a számítások végét. Scoron egypapír felett görnyedt és lúdtollat időnként a tintába mártva szorgalmasan írogatott. A tágas terembenfélhomály uralkodott, az ablakon betörő fénysugárnak csak egy halovány szála ért el az asztalig.Lucius szemében Scoron maga volt az istenek ajándéka. Az az ember, aki mindig megadta neki akellő igazolást. Nem azért, mert Scoron benne volt a terveiben, hanem pontosan az ellentéte miatt.Az asztrológus, aki a távoli jövő összefüggéseit és a múlt írott könyvét fürkészte, egyáltalán nemvolt járatos a jelen politikai ügyeiben. Pár jó szó, néhámy óvatos elszólás azonban könnyedénirányította olyan irányokba a figyelmét, ami Luciusnak megfelelő volt. És nem is kellett Scorontbefolyásolni, csak a megfelelő kérdéseket kellett feltenni neki. Azokat, amelyekre a válaszokadottak voltak. S hagyni, hogy ő fedezze fel ezeket a válaszokat, s ő ismertesse a bölcsek előtt őket.Lucius az állát simogatva, már-már elégedetten nézte Scoront, és a papíron sorjázó betűket ésszámokat. Ám rögtön letette az asztalra a kezét, amint az asztrológus felpillantott.– Készen vagy? – kérdezte Lucius.