A FŐNIX ÉBREDÉSE

Ötödik fejezetA mordovi királyi palota vívótermének közepén ketten álltak, Domer és Veras, két hercegi ifjú,Eronis király legidősebb és legfiatalabb fiúgyermeke. A falnál, páncélok, pajzsok és a fegyvertartóállványok mellett két tétlenségre kárhoztatott vívómester és más udvari emberek álltak. Láthatóanunatkoztak. Domer herceg most csupán laza kardforgatásra oktatta öccsét, s nem saját tudásátpallérozta. Akkor elkelt a segítség a törött csontoknál, illetve a törött berendezés eltakarításánál.Most csupán nézelődhettek.– Haránt, alulról felfelé – jelezte Domer a következő támadás irányát öccsének. Harcállásbahelyezkedett, kardját két kézre fogta, és várt, hogy Veras is elhelyezkedjen. – Most alulról indítsd akardod, öcsém!A herceg lassú mozdulatokkal támadott. Domer alulról indította védekezését, felütötte a feléjevágó kardot, majd alulról sújtott élével Veras ajkára. Ha ellenfelén vértezet és sisak lett volna, fejétakkor is megsebzi egy kicsit, ha mindezt teljes erőből csinálja.– Nagyon jó! – lépett hátra Domer. – Most ismételjük meg ezt a mozdulatsort párszor.Veras tisztában volt a mozdulatokkal, mert gyermekkorában számtalan fakardos gyakorlaton vettrészt. Viszont tizennegyedik évét betöltvén pár napja kezébe vehette a lovagok kardját, igazifegyvert, amivel ölni lehet, s aminek súlyához bizony szoknia kell.Támadott, aztán újra támadott, majd újra meg újra. Domer mosolygott az öccse szakadatlanlendületén, és védekezett, mindig ugyanúgy.– Figyelj, öcsém! Most én támadok, és te védekezel. Megfigyelted, hogy csináltam?Veras szigorú arccal bólintott. Nagyon figyelt. Megismételték a mozdulatsort, most fordítottfelállásban.– Ügyes vagy – mondta Domer ezután. – Haránt, alulról felfelé támadok megint. Te a kardot kétkézre fogod, és élével előre állítod, egyenesen. Tudod, hova szúrsz?– Kilépek oldalra és a combod belsejét támadom vagy kívülről ütök rá. Ez a támadásod ívétőlfügg, bátyám.Domer helyeslően bólintott.– Lássuk ezt gyakorlatban is!…A gyakorlat után Domer még pár fölső támadást begyakoroltatott Verasszal, aztán látta, hogyöccse már fárad, ezért aztán úgy döntött, hogy véget vet a fegyverforgatásnak.Veras ügyes fiú volt. Domer jobban kedvelte (ha lehet ilyet mondani Mordova királyiudvarában), mint középső fiútestvérüket, Chassint. Veras igazi királyi sarj volt, nagy szívű, fürgeészjárású és elméje mellett edzette testét, készült a lovagi életre. Hátránya csupán türelmetlenségeés a fiatalos hév volt, amellyel a dolgok sűrűjébe vetette magát.– Még, bátyám, harcoljunk még! – követelte most is Veras a folytatást. Neki is rontott kardjávalDomernek, aki mosolyogva hárított, majd a kardját eldobta, és szabaddá váló két kezével lefogtaöccsét.– Tudd, mikor kell befejezni – nevetett Domer.Veras ki akart szabadulni, de a bőrpáncélos karok olyan erősen fogták, hogy küzdelme a falmellett állók szemében vergődésnek tűnt.A fiú tekintete elfelhősödött.