A FŐNIX ÉBREDÉSE

előtte. Egy vödör vizet hozott elébb a kútról, mosdásra készült.Jól esne egy zuhany, gondolta Steve a vödör láttán. Erre fájdalom nyilallt a derekába, és rájött,mennyire kikészítette a lovaglás. Nyögve dőlt hátra.– Elég rosszul kezdtem – morogta. – Fáj mindenem.– Tanulnod kell, mint egy gyereknek – felelte Edvir. Deff közben félmeztelenre vetkőzött ésletérdelt a vödör mellé. – Ha a másik világban felébredsz, akkor innen eltűnsz – folytatta a tünde. –Ha ott lefekszel, megint visszaálmodod majd magad ide. Akkor már emlékezni fogsz erre az esetre,mint ahogy a tested is emlékezni fog a fájdalomra, ami itt ért. Ha megsérültél korábban, sérülésseljelensz meg e világban. Ha éhesen tűnsz el, éhesen tűnsz fel napok múlva.– Mindig éhesek – morogta a lovag a vödör fölött. – Ezek mindig éhesek.– Ez nem hangzik jól – ingatta a fejét Steve.– Nem tehetsz ellene semmit. Az istenek rendelése, hogy mindkét világban élj. Fogadd el, ésmeglátod, itt is megtalálod majd a sorsodat.Stevenek ez sok volt. Hallgatott, és oldalra hajtott fejjel nézte a prüszkölve mosakodó lovagot.Deff korántsem volt már fiatal, ötven felé közeledett, ám robusztus teste és félelmetes karjai voltak.Vastag nyakán kidagadtak az izmok. Haja rövid volt, tüskés, de lehetett benne látni az ősz szálakat.Edvir elfeküdt egy másik szalmára terített pokrócon és karját a feje alá téve elgondolkodvabámulta őt.Steve sóhajtott (megkívánt egy pohár sört, és szeretett volna felvenni egy távirányítót, hogybekapcsoljon vele egy tévét, és keressen valamiféle zenei csatornát vagy a National Geographicot,és felfelé fordította a tekintetét. Úgy tűnt, hogy a lovag és a tünde hamarosan lepihennek, és ő ispihenni szeretett volna, egy kicsit heverészni, de aludni nem akart.Nem is vetkőzött le.– Mindenesetre furcsa, hogy ideillő öltözékben álmodtam át magam, nem pedig farmerban éspólóban – jegyezte meg kurtán.Deff egy kefével dörzsölgette a bőrét.– Miféle öltözék az?– Nadrág és ing.– Az álmoknak is megvannak a törvényszerűségei – felelte Edvir. – Főnix, a másik álmodómindig a közelünkben jelent meg, akárhol is voltunk.A lovag horkantott egyet, mire az istállóban az öszvérek és a lovak megugrottak.– Le se tudtuk volna vakarni.– Ő mióta van itt?– Pár hete. Egy-két napig velünk van, aztán hat-nyolc napig a másik világban. Eltűnik, aztánmegjelenik. Az elején alva jelent meg, de mostanság már teljesen éberen tűnik fel…– ...és mindig a közelünkben. – Deff letette a kefét és megint meglocsolta magát vízzel. – Ez jólesett – mondta aztán felállva. Egy kis kendővel felitatta magáról a vízcseppeket, aztán a kendőtkiterítette egy gerendára. Felvette az ingét és végig dőlt a szalmán. – Holnap utunkba esik egyfolyó, Edvir. Ott álljunk meg fürdeni. Ebben a hőségben jól esik egy kis víz.– Nem kell ökrökkel viaskodni, és akkor nem izzadsz meg – felelt a tünde.– Hogy van az, hogy sose tudod, mikor kell csendet parancsolni magadnak?Steve fel sem figyelt évelődésükre. Teljesen más járt a fejében.