A FŐNIX ÉBREDÉSE

ezen a vallási szertartáson, és elindulhatnak megkeresni a lovagot és csapatát. Milyen meglepetéslesz, amikor egy egész sereg élén érkezik majd meg.Az álmodó akaratlanul is elmosolyodott.Az imának vége lett. Meruvius kiterjesztette két kezét a csendes tér fölé.– Fürödjetek a szent olajban! – mondta.A lent állók elővettek egy tégelyt öltözetükből, és a fejükre öntötték azt.– Fogjátok áldozati tőrötöket! Görbe elektrumkések kerültek elő.– Legyetek eggyé a feltámadó lelkében!A lent térdelő ezer ember felemelte a tőrét, és… Főnix szeme elkerekedett. …mindenki a sajátszívébe döfte.– Neeeeeeeee!Meruvius és a hét pap vörös kőszoborként álltak a haldoklók felett.Az ekkor történtekre később Főnix rémálomszerű aprólékossággal emlékezett. A papok öltözetétmeg rebbenti a szél, a láng szemben magasra nő. Vér jelenik meg az első sorban egy nő mellén, akielőző este kenderfonásban jeleskedett, s mellette a javasasszony mosolyog, de mosolya és tekintetemegdermed, így mintha keserűvé válna. Késének nyele egyenesen Főnixre mutat. A futómegroggyan, ő az első, akit nem tart meg a lába. Eldől. Más, ahogy kihúzza magából a kést,vérkutat szabadít fel, a vöröslő cseppek szétszóródnak, ezer irányba jut belőlük… Nyögnek, mélyhangon, fájdalmasan. Egyszerre. Megnyílnak az ajkak. Ezt a nyögést nem lehet visszatartani, olyanmélyről jön…Főnix végre meg tudott mozdulni, bénultsága feloldódott.Előrelendült segíteni, megakadályozni, ami történt, de már későn.Az álmodó a térre ugrott, a haldoklók közé, akik a földre dőltek. A petróleum és az olajokillatával édes vér keveredett. Testek rángatóztak mindenfelé, mintha óriási kígyók feküdtek volnamindenütt, nem is emberek. Ömlött a vér, mindenünnen. A haldoklók szájából, a sebből… Sokanvért könnyeztek.Főnix megszédült, körbefordult, csupán hajszálnyira volt az ájulástól. Forgott körülötte a világ, smintha nem is itt lett volna, nem is ő lett volna… Idegen volt minden, de leginkább saját maga, akeze, a lába, mozgása, a gondolatai… üres gondolatai…A serege…Ezek az emberek…Valaki a lábára hányt. Oldalt egy üveges tekintetű férfi állt fel, kezét az égnek tartotta. Amellkasából idegen anyag, a gyilkos elektrumtőr csonka pengéje állt ki. Eltörött benne. A hithajtotta a férfit, már nem szabadott volna élnie. Hamarosan össze is esett. Oldalt valaki másfeltérdelt, még fogta a tőre nyelét. Arca eltorzult, kirántotta a fegyvert a szívéből. Vére beterítette amellette haldoklókat.Főnix térdre zuhant. Zokogott. Megragadta egy fiatal férfi iszamós kezét. Talán a lándzsás voltaz. Megszorította, de a másik már nem tudta ugyanezt megtenni.Aztán Főnix könnyben úszó tekintettel felnézett a ház felé.Meruvius komor arccal tekintett vissza rá.Hátul a szüzek megindultak a fáklyával, hogy felgyújtsák az erődöt.Fehér ruhájuk meglebbent a szélben. A lángok különös formákat festettek az arcukra.…de eznem az ő fáklyájuk lángja volt.