A FŐNIX ÉBREDÉSE

Folyamatosan jöttek, az órák egybefolytak. Főnix nézte őket, s elvesztette időérzékét.Mindezzel együtt azonban ezen az estén megnyugodott. Nem tudta, a szertartás ütemes rendjemiatt, vagy mert átragadt rá a szektatagok végtelen nyugalma. Ám mindegy is volt. Miutánlefeküdt, békésen aludt hajnalig, hogy azután életének legszörnyűbb reggelére ébredjen.Dobszó keltette, mielőtt még a nap felkelt volna az álomvilág határain túl. Alig nézett fel, hatlány sorjázott be a házba, fáklyával a kezükben.Szaporodnak a szüzek, gondolta Főnix, és felvidult a gyerekes gondolatra. Felült az ágyon, s kértegy pohár vizet.– Kávé nincs, ugye? – kérdezte próbaképpen.– Mi az a kávé?– Jól van. A víz is jó lesz…A lányok felöltöztették, és Főnix megint hagyta. Félig állva aludt. Aztán kifestették arcát, ésolajjal bekenték kezét, lábát, homlokát.– Jó lesz már…Végezetül kivezették a térre, ahol ezer ember várta, huszonötször negyven sorban, a földöntérdelve. Meruvius is különleges öltözéket viselt, tetőtől talpig vérvörös ruha borította. Ami pedig alegmeglepőbb volt, lebontották az öröktűz szentélyének tetejét és falait, így a lángok egészen azégig csaptak.Főnix furcsa illatot érzett a levegőben.– Mi ez az illat? – kérdezte halkan Meruviust.– Ma elhagyjuk ezt a helyet. Többé nincs szükség rá. Petróleum!– Fel fogjátok gyújtani a falut?– Mondom, nincs szükség rá többé. Az emberek némán várták a szertarást.Főnix előrelépett a papok közé. Ők is vörösben voltak.A hajnali levegő párás hűvösében mintha megdermedt volna a világ. Senki sem mozdult, csak ahatalmas láng lobogott középen. A keleti égen a halovány derengés erősebb fénybe fordult át.A nap már készülődött megjelenni, de még nem látszott.Meruvius elkezdte a szertartást.– Öröktűz fiai, érezzétek szerencsésnek magatokat, hogy ez a nap eljött. Hagyjátok megtelnilelketeket áhítattal és bátorsággal! Akit ma szolgáltok, az örök életet ad nektek, a szolgálata szenttétesz benneteket, mindörökkön élni fogtok. A titánok kísérik utatokat…– A titánoknak hála – suttogta ezer torok.Főnix megborzongott. Nem értette, miért, de a szemébe könnyek szöktek. A feszültség tette vagyaz áhítat ereje, ami a tér fölött lebegett.Te vagy a kiválasztott – súgta egy hang a fejében.Ez új volt.– Öröktűz fiai… – Meruvius hangja a magasba szárnyalt. – Az áldozatotok fogja megmenteni avilágot. Az áldozatotok a világ sorsát váltja meg. Hét évszázada elrendeltetett, s tiétek az öröm,hogy itt lehettek ebben a percben. Mondjuk el személyes imánkat…Ezer hang ezer imát mormolt.Főnix mélyeket lélegzett, és a fák lombja felett az égboltot leste. Hamarosan itt a hajnal. Átesnek