A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Remek. – A részeg megint nevetett. – Hát ezt nem tudhattuk. Mint ahogy azt se, hogy vanhozzá íja. Azt nem tette közszemlére. Miben hordta, valami átkozott tokban, mi?…– Azt mondd, mi volt a csatában?– A csatában? Az egyik gír meghalt. Az edoánjaink meghaltak. Valaki felgyújtotta a szekerekegyikét, és folyt a csata. Barnazol, a mi gírünk földhöz csapta a másik gírt. A nyakára térdelt, ésüvöltött, mint az oroszlánok… Harod a lovagot vágta le. Még mi voltunk az erősebbek, amikor…amikor az a… az a…– Kicsoda? – Főnix türelmetlenül ragadta meg a férfi karját.– Aki nem lovag és nem tünde…– Az orosz?– Orosz a neve? Orosz el nem kezdett varázsolni.– Mit varázsolt?A részeg fickó nevetett, majd ivott, és közben nevetett. A bor lefolyt az ajkán. Félrenyelt ésköhögött. Főnix undorodva húzódott hátrébb.– Mit varázsolt?– Ki tudta?… – A fickónak egyre nehezebben forgott a nyelve. – Illetve mindenki tudta. Harodmágiával kötötte meg a gírt. Barnazolt. Az orosz felismerte ezt, és feloldotta a mágiát. Barnazolelengedte a másik gírt, és Harodra támadott. A lovag megmenekült, és új életre kelt. Akkor márminden égett. A hercegnő is kardot fogott. Három embert levágott, mire rájöttünk, hogy tud harcolnia nevetséges esti ruhájában is… És ha voltunk hatvanan, egyszerre csak harmincan lettünk, seedoánok, se Barnazol. És azok a tündék… mint a szellemek. Gyűlölöm a tündéket.– Túlélték?– A tündék? Hogyne! Ők túlélték, mi nem. Kiosztottunk sebeket. A lovag is komolyanmegsebesült, amikor Haroddal vívott, ameddig… ameddig Harodot meg nem fojtotta Barnazol.Aztán Barnazolt megöltük, de már csak tízen maradtunk. Én elfeküdtem. Láttam, hogy nincs esély.Elfeküdtem…Főnix hátradőlt a széken, és a férfit bámulta. Nem érzett dühöt vagy haragot, csak undort ésszánalmat. Nem hitte volna, hogy így lesz, de így volt.-Menj az Öröktűz szektájához!… – hallotta hirtelen a hangot a fejében, amitől összerándult. Alegrosszabb időben és a legrosszabb helyen hallucinálok, gondolta. Ezt nem szabadna.– Van… van az Öröktűz szektájának bármi köze ehhez?– kérdezte hirtelen ötlettől vezéreltetve. – Ehhez vagy Karmenhez?– Miről beszélsz?… – kérdezett vissza a másik. – Azt sem tudom, mi az. Ehhez csak annak anyomorult szemét sorsnak van köze. Semmi másnak.– Miért vagy itt? Miért nem menekülsz?A fickó arcára keserű grimasz ült ki, majd nehézkesen oldalra fordította a székét. Két kézzelnyúlt le a lábához, és kitette az asztal mellé, úgy, hogy Főnix jól láthassa.Főnix odanézett, és ezzel együtt rothadás szaga csapta meg az orrát.– Nekem végem – mondta a másik. – Vérfertőzés. Le fog rohadni a lábam. Én meghalok… –Váratlanul elvigyorodott.– Semmit sem tehetsz, pajtás… Semmit… Ha megölsz, még könnyítesz is a sorsomon.Megteszed?…