A FŐNIX ÉBREDÉSE

arca félig hiányzott, egy kard a fejét vágta szét. Hiába mosták meg az arcát, nem sok mindenlátszódott belőle.Akár az orosz is lehetne.És Főnix rájött, hogy a másik termet nem akarja látni. Nem akar ott állni egy holttest fölött ésnézni a karcsú kezeket, a sebet a testen, arcon… akárhol… vagy az égési nyomokat. Nem akarja atündéket vagy Deffet holtan látni.Végigment a második sor előtt is, aztán megállt az őrrel szemben.– Nincs túlélő?– Nincs.– Szemtanúk, akik láttak valamit?– Minden éjszaka történt.– De nem messze az úttól.– Senki. – Az őr megrázta a fejét. – Habár ki tudja. Nekünk nehezebben beszélnek az emberek.Menjen a kocsmába, talán szerencséje lesz.Főnix egy hosszú pillanatig mereven nézte, aztán aprót biccentett.– Rendben.– A másik házat megnézi?– Nem. Most nem… most… talán jobb is, ha iszom valamit. Talán később visszajövök.Az őr kilépett a szabadba, és előreengedte.– A kocsmát a főtér jobb oldalán találja. Ha jót akar, ne igyon a fehér borból. A vörös az finom…de legalábbis iható.Főnix csak intett és ment.A kocsma egyetlen hatalmas helyiségből állt, pár rozsdás fegyver függött a falon, odaerősítve,nehogy egy élénk szóváltás után bárki is bármelyiket lekaphassa. Az asztalok koszosak voltak, aszékek egy része repedt és billegős, a szag pedig medvebarlangot idézett.Főnix mindezek ellenére már a belépése után jobban érezte magát az élő emberek között,beszélgettek, kártyáztak. Egy fiú a sarokban kobozhoz hasonlatos zeneszerszámot gyötört, s bár ahangok sehogyan sem álltak össze dallammá, de valamiképpen ez is az életet idézte meg, elűzve ahalottak szellemeit.Főnix egy kancsó vöröset kért a pult mögött meredő kocsmárostól, majd a kancsóval és apohárral kezében körülnézett.– Látott erre idegent? – kérdezett vissza aztán a válla fölött. – Aki a halottakkal együtt jött?Esetleg utánuk?– Az ott – intett egy részeg fickó felé a kocsmáros. – Két napja részeg, és birodalmi arannyalfizet.Főnix megnézte az illetőt. Mocskos volt, szakadt, látszólag fegyver nélküli, és álmosankókadozott az asztal fölött. Odasétált hozzá, és invitálás nélkül leült mellé.– Iszol? – kérdezte, majd választ sem várva teletöltötte az idegen poharát.Rajtuk és a kobzos fiún kívül hatan ücsörögtek a kocsmában, egy asztalnál három középkorúfalusi, egy másiknál két öreg s a fal mellett egy magányos utazó, talán régi katona. Egy pohár italmellett ült, és a semmibe bámult.