A FŐNIX ÉBREDÉSE

harc pillanataiból emlékezett. A támadók között volt. Amikor utoljára látta, Drággal akaszkodottössze.Ezek szerint Drág győzött…Ha a háromból csak egy van itt, a másik kettő él, s ha a gírek élnek, talán a csapat egy része ismegmaradt. Egy része.Főnixnek csomóba rándult a gyomra, amikor belépett az első ház ajtaján. A falon kis polcokonillatosított mécsesek álltak, fényt adtak a félhomályos helyiségben, és elnyomták a halál édeskésszagát. Középen fehér lepedőkön két sorban tizenöt-tizenöt test feküdt kiterítve. Arcukat-kezüketmegtisztogatták a vértől, fejük fölé és a talpuk alá rituális jeleket festettek, aminek célját Főnix nemismerte.– Ismered őket? – kérdezte a katona zordan. Nem tetszhetett neki a munka.– Végignézem a… testeket. Majd kiderül.– Jó. – A katona megállt az ajtóban, nem volt hajlandó beljebb jönni.Főnix hamarosan megértette, miért. Beljebb haladva a bomló testek szaga egyre erősebb lett, azillatmécsesek és a balzsamolajok dacára. A férfi az orra elé tette a kezét, nem is annyira azért,mintha így megszűrhette volna a tolakodó szagokat, hanem mert a ruha viseltes illata valamennyireelnyomta őket.Elindult az első sor elején, és lassan lépdelt jobbra. Gyilkos sebek, mellkason, nyakon, fejen.Elégett testrészek, megsült hús és bőr, kettészelt törzs. Egy nyílvessző a nyakon át… A csataáldozatai. Mind ismeretlen.Főnix megállt egy test felett. Őt ismerte. Menekült előle, majd amikor a társa meggyulladt, ez azember oldalra ugrott. Főnix emlékezett az arcára, a tekintetére. Most félig nyitott ajakkal, kiterítvefeküdt itt. Megmerevedve, fényes arcbőrrel.– Őt ismered? – kérdezte a katona az ajtóból.– Nem – rázta meg a fejét Főnix. – Nem tudom, ki volt… Tovább ballagott, s két lábat meg egyfelismerhetetlenségig szétégett testet látott. A ruha és a bőr összeégett, egymásba olvadt.– Csúnya halált haltak – mondta Főnix a katonának, csak hogy mondjon valamit. Hányingerkerülgette.– Ide ne okádjon – morogta a másik –, mert fel fogja takarítani.– Igyekszem… Igyekszem nem ide hányni.Aztán megállt, mert egy nő feküdt előtte. A jobb karja és az arca összeégett, ruhája kormos volt,s szintén égett foltok tarkították. Melle alatt kard vágta rés árulkodott arról, mi okozta halálát. Kisfelső és nadrág volt rajta.A kis varázslólány halott. Leszúrták és a saját varázslata megsütötte. Főnix döbbenten állt ott.Alig egy napig volt vele, mégis összeszorította szívét a fájdalom. Nem ezt érdemelte ez a lány.Ennek ellenére gyorsan továbblépett, mert nem akarta, hogy az őr gyanút fogjon.Elindult a másik soron visszafelé.Közben azon járt a feje, hogy ha egy álmodó meghal itt, mi lesz vele a másik világban? Élnifogja az életét, mint minden más ember? Vagy meghal? Kómába esik? Esetleg újra testet ölt azálomvilágban? Chloé még visszatérhet ide?Azt sem tudja, kicsoda ő odaát. Hol lakik, mit csinál…Vagy mit csinált.Megint megállásra késztette egy holttest. Magas, vállas férfi volt, felnyírt fejjel. Mint Igor. De az