A FŐNIX ÉBREDÉSE

van pár kiterített holttest… ha azóta el nem földelték őket – tette hozzá.Főnix egy pillanatra megdermedt.– Halottak?– Állítólag innen vitték őket oda…– És túlélők?– Egy se. Csak halottak.– Tünde van közöttük?– Nem tudom, csak gírek tetemeit láttam, úgy futtában. Nézd meg őket, ha a barátaidat félted,vagy… a sorsukra vagy kíváncsi.A lovas széles kalapjához emelte kezét.– Jó utat, vándor. Mennem kell, az üzenetek nem várnak. Megsarkantyúzta a lovát és elindult.Főnix nem tudta mit remélhet, mindenesetre útnak indult arra, amerre a lovas mutatta. Talánmegtalálja barátait. Élve. Vagy holtan.Skorell kicsiny falucska volt, félszáz parasztházzal, négy udvarházzal, egy szentéllyel, italozóvalmeg pár egyéb épülettel, amiket akként használtak, ahogy a sors hozta. Kettő most éppenhalottasház volt, mert egyben nem fértek volna el a halottak, akiket két nappal korábban hajnalbanjó emberek ideszállítottak.A falusi elöljáró Elias hadúr embereit várta, azért nem temették még el őket. Viszont hogy neinduljanak oszlásnak, mindegyiküket bekenték olajjal, amitől úgy néztek ki, mint sok hatalmasbaba. Csupán rémisztő sebeik árulkodtak arról, hogy nem bábuk, hanem igazi emberek voltakvalamikor.Főnix lépései bizonytalanokká váltak, amikor elérte a falut. Lassabban haladt, mert ameddig nemlátja a halottakat, addig van remény.A nap közben elérte az égbolt tetejét, s a faluban egy szemernyi árnyék nem maradt. Nem voltakfák vagy sátrak, de a derék őszi nap nem sütött hevesen. Lágy volt és barátságos, néha már-márhűvös.Ha megrezzent egy kis szél, akkor borzongató.Az utcákon alig tűnt fel ember. A holttestek elcsendesítették az itt élőket.– Merre vannak? – kérdezett Főnix egy parasztot, aki a disznóit hajtotta át a falun.– Arra. Az a két ház. Katonák őrzik.Főnix mély lélegzetet vett, és elindult az épületek felé. A katonák megállították.– Hova mész?– Megnézném a holtakat.– Miért?– Mert talán ismerem némelyiküket.– Bekísérlek – mondta az egyik katona. – Ha tudsz valamit róluk, el kell mondanod. A hadúr alovagjait küldi megtudakolni, mi történt itt.Az első tetemek, akiken Főnix tekintete megakadt, a két gír volt. Egy nyitott szekéren feküdtek,úgy, ahogy ideszállították őket – senki sem vette a fáradságot, hogy testüket leemelje és bevigye atöbbiek mellé, az árnyékba.– Csak két gír – mondta magának reménykedve Főnix. Az egyiket ismerte csupán, a másikra a