A FŐNIX ÉBREDÉSE

Főnix fázósan ébredt. Arra gondolt, hogy már nem alhat nyitott ablakok mellett meztelenül,azoknak a hónapoknak vége. Jön az ősz. Oldalra pillantott, Violeta békésen aludt, szőke hajkoronájaszétterült a fehér párnán. Hajnal volt még, és Főnix tapasztalatból tudta, hogy Violeta legalábbkilencig aludni fog, és ágyúlövésekkel sem lehetne felébreszteni.A férfi lassan, ráérősen, nyújtózkodva kelt fel, miközben végiggondolta az álomban történteket.Este bekészítette a kávét, most csak be kellett kapcsolnia a kávéfőzőt. Míg a kávé lefőtt, megmostaaz arcát, és a hideg vízzel kicsit átpaskolta a felső testét. A frottírtörölközővel aztán alaposanvégigdörzsölte a bőrét. A végén megnézte magát a tükörben. Fáradtnak nézett ki.A lakást betöltötte a kávé illata. Főnix kivett a hűtőből egy felbontott doboz tejet, és magábanelmosolyodott. Eszébe jutott az a fickó a szekéren. Hogy meg volt rémülve… Rosszabbul járt, mintő… Amikor felébredt, ő semmit sem tudott magáról, az emlékei lassan jöttek vissza, álomrólálomra. Hát így is lehet, állapította meg, rögtön az emlékekkel. A két világ emlékeivel.Főnix csurig öntötte a kávét tejjel, majd beletett egy kanál cukrot. Megkeverte, de nem teljesenkeverte el, hogy az utolsó korty édesebb legyen. Aztán az erkélyhez sétált, kilépett a szabadba, éslenézett a városra, ahol élt.Barcelona.