A FŐNIX ÉBREDÉSE

Tizenegyedik fejezetHa Főnix azt hitte, hogy Deff mellett ébred fel, mint eddig mindig, akkor tévedett. Az út menténjelent meg, a tábor maradványainál, a kiégett szekér sarkánál. Reggel volt, több mint két nappal aküzdelem után.Főnix idegesen tekintgetett körbe, neki csupán fél nap telt el, tizennégy való világbeli óra.Felfokozott idegállapotban, szinte magából kivetkőzve számolta a perceket. Lefeküdt, aludnipróbált. Aztán edzett, túlontúl hevesen, rá is szóltak az edzőteremben. Semmi nem segített, homlokamögött egyre csak a csata képeit látta, fejére mintha abroncsot húztak volna. Tehetetlennek éreztemagát. Kívülállónak itt is és ott is.Aztán nagy nehezen elnyomta az álom.És most a csata színhelyén ébredt.A legrosszabb félelmei bizonyosodtak be ezzel. Mindig a lovag és a tündék mellett jelent meg.Hogy most nem ez történt, annak csak egy logikus magyarázata volt, Deff, Edvir és Elesztrielhalott.Elesztriel…Főnix hatalmas ürességet érzett. Hirtelen omlott össze körülötte mind a két világ. Leült a szekérmellé, és az úton elhaladókat nézte. A forgalom két nap alatt jelentősen csökkent.Ha valaki intett, Főnix nem intett vissza.Aztán kiballagott az útra. A lovag és a tündék halottak, talán azért, mert ő nem volt mellettük. Azélet azonban nem áll meg az álomvilágban sem. Valamit kezdenie kell magával. Sok dolgotmegtanult, ismeri már ezt a világot…– Szép kis csata volt itt – állt meg mellette egy lovas, és a távoli, elszenesedett szekérvázatbámulta. Könnyed úti öltözékben volt, szemét és fejét vastag karimájú, kopott, foltos kalap védte.– Minden bizonnyal – bólintott fáradtan Főnix.– Láthattalak közöttük? – érdeklődött a lovas. Főnix felnézett rá, nem volt ismerős az arca.– Láthattál közöttük? – kérdezett vissza.– Jó az emlékezőképességem. Pár napja mindenkit megnéztem magamnak, aki szembe jött.Mintha ott lovagoltál volna egy horpadt páncélú lovag mellett.– Ott voltam – bólintott Főnix.– És mi történt itt?– Nem tudom.– Nem tudod?– Nem én… Elváltunk egymástól. Nem tudom, mi történt velük.– Ha lenne időm, utánakérdeznék – morogta a lovas –, de futár vagyok, sokszor nem tehetem azt,amit akarok. Visz a lábam… Orgonból Ravórába s Ravórából Kötelesbe. Tudod, hogy van ez.– Nem – rázta meg a fejét fáradtan Főnix. – Ezt sem tudom.– Keresed a barátaid?– Ha élnek.– Azt meg én nem tudhatom… de arrafelé – a lovas fejével maga mögé intett –, Skorell falujában