A FŐNIX ÉBREDÉSE

„Beszéltem vele.”„Kivel? Steve-vel?”„Nem. Szélesivei. A másikkal.”„És?”„Miklós, 30/555-4232”Főnix keze megremegett a billentyűzet felett.„Köszönöm.”Felugrott, és körbefordult a lakásban. Hova tette a mobilját? Nem emlékezett rá. A nadrágjábanvan. De hol a nadrágja? Az ágy mellett volt, a földön.Odaugrott, átkutatta a zsebeket. Meglett a mobil, amivel visszatért a monitor elé. És megakadtegy pillanatra.„Mi az országkód?” írta be az MSN ablakába.„36” – jött Zorro de Bianco válasza.Főnix beütötte a számokat, aztán a füléhez emelte a telefont. Várt.Kicsengett.Várt és várt.Steve nem vette fel.Főnix az asztalra csapta a telefont és szentségelt. Aztán megint a nethez fordult.„Nem veszi fel. Te nem tudod elérni?”„Bocs, de egy kiállításra készülünk. Nem érek rá.”Főnix ismét próbálkozott, és ismét sikertelenül. Steve telefonon sem volt elérhető.– Az istenit! – csapott az asztalra.Ebben a pillanatban fordult a zárban a kulcs, és nyílt a bejárati ajtó.Violeta lépett be a szobába, s hozott olyan parfümillatot, hogy Főnix beleszédült. Tolakodó ésmerész volt a nő illata, ugyanakkor annyira mesterséges, hogy a férfi rögtön az ablakhoz lépett, ésszélesre tárta, beengedve ezzel az utca zaját és a 21. századot a szobába.– Felébredtél? – csicseregte Violeta, és lerakott egy Custo feliratú bevásárlótáskát az asztalra. –Olyan mélyen aludtál, hogy észre sem vetted, hogy elmentem. Apa hívott reggelizni, aztán adott egykis szülinapi ajándékot… Amolyan elő szülinapi ajándékot, mert ugye három hónap múlva lesz csaka szülinapom.A lány nevetett, aztán lerúgta a cipőjét, és mezítláb átment a konyhába. Kinyitotta a hűtőt, éskivett egy zöldségleves dobozt. Keresett egy poharat is.Megpróbált nagyon lazának látszani, bár a torkában dobogott a szíve. Nem tudta, ezen a reggelenmilyen lesz Főnix, így azt játszotta, mintha minden rendben lenne.– Apa azt mondta, hogy elmehetnénk velük Madeirára egy kicsit lazítani. Két hét múlva indul abarátnőjével, és két hétig lesznek kint. Egy hét múlva csatlakozhatnánk hozzájuk. Mit szólsz hozzá?Én azt mondtam, nincs akadálya.Főnix csak állt a fal mellett, mint akit leforráztak. Violeta kilépett a szobába. A poharábansötétvörös paradicsomlészerű valami volt, amibe belekortyolt.– Ők is akarnak egy picit pihenni, amit meg is értek. Bár jobb, ha anya nem tudja meg, úgyhogyezt nem árulom el neki.