A FŐNIX ÉBREDÉSE

Horkantott, és szájából habos vér freccsent szét.Hét nyílvessző volt benne, ebből három magában is megölt volna egy embert.Főnix pillanatnyi lélegzetvételhez jutott, amikor Chloé egy kékes lánggal elemésztette egyiktámadóját, a többiek pedig szétrebbentek égő társuk mellől.– Hol van Elesztriel? – nézett körbe Főnix, készen arra, hogy segítsen a tündének.Megmosolyogtató gondolat volt, hiszen a tünde ezerszer jobban harcolt, mint ő. Évszázadokgyakorlása és különleges érzékei utolérhetetlenné tették.Deff leszúrta egy támadóját, majd mivel ideje nem volt kihúzni kardját a haramiából, annak fejétlódította jobb oldali támadója felé. A halott és az élő feje összecsattant, majd a lovag hátralépett, s aholttest lecsúszott a pengéről.Deff felnézett, ki lesz a következő, és szemben vele egy ismerős arcot pillantott meg, Harod voltaz, a kereskedőkonvojok kísérője.– Nocsak – mondta Deff, és támadásba lendült. Mint egy felbőszült bika, két embert is elsodort,hogy Harodhoz eljusson.Harod mosolyogva várta.Ebben a pillanatban Elesztriel jelent meg a szekér bakján, kezében egy íj, oldalán hevenyészvefelaggatott tegez. Az az íj volt a kezében, amit a tokban őrzött. Ahogy kilépett, máris célzott, jobbtekintetén kékes fényhályog világított. A tünde ajka mozgott, varázsszavakat súgott íjának, amelyenkülönleges rúnák keltek életre.– Aurasi mágia! – kiáltotta valaki a támadók közül.És a mágikus erővel megerősített vessző útjára indult.Harod arcáról leolvadt a mosoly – bár a tündét nem látta, mert tekintetét nem akarta levenni arohamozó lovagról, a kiáltást azért hallotta. Tudta, hogy az edoánoknak végük.Távolabb, jóval messzebb, mint ahogy azt ezen az éjszakán egy egyszerű ember láthatta volna,egy edoán íjász holtan esett össze. Mire társai felfoghatták volna, már ők is halottak voltak, amágikus nyilak sokkal gyorsabbak szálltak, mint az ő nyilaik.Elesztriel leeresztette kezét, jobbja körül a vesszőkről hátramaradt kék fénypor kavargott, soszlott szét lassan. A tünde visszadobta a különleges íjat a szekérre, arra most már nem leszszüksége, és előhúzta kardját.Sikoltás hallatszott, a hátsó szekér ponyvája lángra kapott. Nem Chloé mágiája volt, hanem egyfáklya, amely a tüzet okozta, és Meldiana hercegnő udvarhölgye sikoltott.– Edvir! – üvöltötte a lovag, miközben kardja Harod kardjához feszült. Tenyérnyi hely sem volt akét férfi arca között. Harod hirtelen lefejelte a lovagot, Deff arcán vércseppek kenődtek szét.Edvir mozdult volna, amikor egy buzogánycsapás érte a vállát. A tünde féltérdre esett.Igor is az égő szekér felé indult, amikor egy dobótőr találta el oldalán. Az orosz arca megrándult,majd egyszerűen kitépte magából a tőrt, és elhajította. Szembefordult támadójával, és reflexszerűenemelte kezét, így a második tőrt az alkarjával fogta fel, abba fúródott bele.A támadók közül heten vagy nyolcan feküdtek holtan a földön, ketten haldokoltak, de még így istúl sokan voltak. Főnix kétségbeesve nézett körbe, ki fogja a hercegnőt kimenteni az égő szekérből.Elesztrielt hatan szorongatták, Edvir jobb oldala vérben fürdött, Igor fél kézzel harcolt. Chloé volt alegjobb helyzetben, őt nem merték megközelíteni… viszont ebben a pillanatban valaki leöntötteolajjal…Főnix felfogott egy, a fejére szánt vágást, majd könyökével ütötte ki ellenfelét, és maga indult ahercegnő szekere felé.