A FŐNIX ÉBREDÉSE

már becsapnak az érzékszerveim.– Pihenned kell.– Igen.Elesztriel hirtelen egy csókot nyomott Főnix arcára.– Jó éjszakát – mondta aztán. – És ne félj, míg én vigyázom az álmodat!Egyéb esetben Főnix ettől már a föld felett lebegett volna, de…– Menj el az Öröktűz szektájához…. – suttogták a hangok.…de most nem tudott örülni. Zavartan mosolygott, amit a tünde észrevett.– Bocsáss meg, ha tolakodó voltam!– Én… nem… – Főnix nem tudta, mit mondjon, így befejezte. – Jó éjt!És szinte elmenekült a tünde mellől.Elesztriel zavartan nézett utána, majd folytatta útját. Nem tudott azonban teljesen a feladatárakoncentrálni. Lelkiismeret furdalás gyötörte, s szégyent is érzett. Megnyílt egy ember előtt. Talánmegbántotta, talán elijesztette… Ő azt hitte, hogy…A tünde félt a saját érzéseitől, de még jobban rettegett Főnix érzelmeitől.Talán emiatt nem vette észre Harod csapatának egyre szűkülő körét.Az edoán íjászok hárman voltak, negyedórányi sétára Deffék táborától. Megkeresték azt apontot, ahonnan jól láthatták a két szekeret és a körülöttük pihenőket. A szemük tökéletesebb volt asasénál, kezük pedig biztos, mint az aurasi tündék keze. Hegyes fülük felfelé meredt, és nem csupána hangokat, de a szél járását és erejét is felmérték vele. Agyuk tökéletesen ráhangolódott a feladatra,látták a nyílvesszők irányát és ívét, érezték karjukban az elkövetkező lövés erejét. Tökéletesgyilkosok voltak, akik távolról osztották a halált.Az aljnövényzet, az apró bokrok eltakarták előlük a fekvő, ülő alakokat, így az első lövéseket azálló alakokra kell leadniuk. Ez legelébb az őröket jelenti. Mivel egyikük visszatért a tűz mellé ésleheveredett, maradt két célpont, egy gír és egy tünde. Az edoánok elosztották maguk között az elsőlövéseket. Ketten a gírre céloznak, egyikük pedig a tündére. Már csak arra vártak, hogy a holdrésnyire kibukkanjon a felhők mögül.Az edoánok tudták, hogy nemsokára eljön az idejük.Átsimították íjaikat, és áldást mondtak rájuk, aztán kézbe vették őket, és tekintetüket a távolicélpontokra vetették.A tünde megállt, és a mezőt fürkészte. A gír – a szekerek másik oldalán – az erdőt vetteszemügyre. Vállán ott volt karmonja, a kezében derékmagasságon tartva az óriás pajzs.A hold elől lassan elvonultak a felhők.A három edoán ráillesztette a nyílvesszőt az íjára.Amikor a hold teljes fényében ragyogott, s az ezüstös derengés pontosan kirajzolta az elsőáldozatok körvonalait, az edoánok útjukra bocsátották a nyílvesszőket.A három fémhegyű gyilkos rideg precizitással süvített célja felé. A gír lassan fordult, és egészenaz utolsó előtti pillanatig nem is sejtette, hogy a halál célba vette. Az első nyílvessző a mellkasábacsapódott be, s átütötte tüdejét, a második a gyomrába, hegye a májában állt meg. A gír rögtönfelemelte pajzsát, és ellenfelei felé fordult, de hiába. Egyrészt nem láthatta őket, másrészt későncselekedett, életereje lassan szivárogni kezdett.Elesztriel az utolsó pillanatban meghallotta a vessző süvítését, és hasra vágta magát. Rögtön a