A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Mire emlékszel?– Hát hogy a haverokkal iszunk a…A tünde ekkor meglepő dolgot csinált, előreléptetett a lovával, majd lehajolva betapasztottaSteve száját a kezével.– Soha – mondta közel hajolva –, de soha ne áruld el senkinek, hogy hol élsz… Érted?Hűvös, az emberénél hűvösebb, szárazabb bőre volt, de finom, szinte simogató tapintása.– Miért is? – kérdezte Főnix lazán. – Lehet, hogy a szomszéd utcában lakik.Steve bámult, aztán rájött, hogy a tünde csak akkor veszi el a kezét a szájáról, hogy ha jelzi,hogy értette. Bólintott. Edvir hátraléptetett.– Jól van.– Szóval berúgtunk a haverokkal – nyelt nagyot Steve. – Azért álmodom ezt?– Fogalmam sincs, miért álmodod – vette le a válláról a kezét Főnix. – De szokj hozzá, mert nemez lesz az egyetlen eset.– Innom kell.Főnix a lova nyergéről leemelt egy kulacsot, és előzékenyen kihúzta belőle a dugót.Steve a szájához emelte és meghúzta, majd oldalra köpte.– Mi ez? – harákolta.– Savanyú borral hígított forrásvíz – mondta Főnix. – Mondj le a kakaódról és a Heinekenről,barátom…És ebben a pillanatban eltűnt mellőle.Steve nagy szemeket meresztett, és megint csak forgolódni kezdett. Elég sokáig csinálta ahhoz,hogy a lovag megelégelje, és elkapja.– Tudsz lovagolni? – kérdezte, de nem várta meg a választ és a gazdátlanul maradt harmadik lófelé terelte Stevet, majd felülről megragadta a gallérját és megemelte. Stevenek, ha akarta, ha nem,nem volt más választása, mint hogy megkapaszkodjon a nyeregben, és fellendüljön a ló hátára.Az álmodó nagyot zökkent a nyeregben és görcsösen megfogta a nyereg szélét.– Nem – nyögte.Nem baj, majd megtanulsz – válaszolta a lovag, és megsarkantyúzta a lovát. – Már jó ideje ittveszteglünk, induljunk végre utunkra!…