A FŐNIX ÉBREDÉSE

Kilencedik fejezetSötétedés után a tündék előjöttek a szekér mélyéről, és letelepedtek a tábortűz mellé. Hamarosanelkészült a vacsora, amit a társaság tagjai csendesen elfogyasztottak. Azután beosztották magukközött az őrség idejét.– Ti nem őrködhettek – mondta Deff az álmodóknak.– Miért nem? – értetlenkedett Főnix.– Mert nem tudni, mikor tűntök el, és mi akkor őr nélkül maradunk. Tehát maradunk hatan.Három időszakra osztjuk az éjszakát…Míg kiosztották a feladatokat, Főnix Chloéval beszélgetett.– Számoltam – mondta. – Deffnek igaza van, én már nem sokáig maradok itt. Igor ugyanígy vanvele… Te mióta vagy itt?– Huszonnégy órája.– Akkor te itt leszel reggelig.– Igen. Megeshet.Chloé nem evett sokat, amit Főnix szóvá is tett.– Otthon vegetáriánus vagyok – mondta a lány. – Ezt itt nem lehet betartani, csak ha szeretem alucernát és a füvet. Szóval itt eszek húst, de… de nem szívesen.– Néha úgy érzem, túl jó dolgunk van a való világban – mondta Főnix vigyorogva.– Én voltam Csecsenföldön – szólt oldalról az orosz. – Nem hiszem, hogy túl jó dolgunk lenneotthon.Főnix megpiszkálta a tüzet. Ezernyi izzó pernye szökött a magasba.Elesztriel visszatért közéjük.– Én kezdek – mondta. – Ghos figyeli jobb oldalról az erdőt, én a pusztaságot.– Ez a gír egy medvét is két vállra fektetne – jegyezte meg Chloé.– Veled megyek – állt föl Főnix.– Csak akadályoznál – válaszolta a tünde.– Taníts! – mondta Főnix. – Szeretnék tanulni tőled. Elesztriel mosolyogva pillantott rá, majdintett, és eltűntek az éjszakában.Chloé elgondolkodva nézett utánuk.– Érdekes páros – jegyezte meg.– Nem tudom – válaszolta az orosz. – Viszont én húsos vagyok. Megenném azt is, amitmeghagysz. Ideadod?– Lelked rajta.– Miért nem eszel húst? Sajnálod az állatokat?– Szeretek egészségesen élni.– Hát az itt nem fog menni.– Tisztában vagyok vele. Bár… gondolkodtam egy pizzéria megnyitásán.