A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Hazudsz! – kiabálta Khealnor két támadás között. – Be akarod sározni az apámat. Sötét alelked, mint a fekete angyaloké…– A királyt védem, az apád pedig gyilkos – lihegte Deff, és megvetette a lábát.– Meghalsz!– Gyere csak, és biztosan nem leszel lovag, mert megöllek. Khealnor rohamozott, Deff pedigvédett és visszacsapott.Dühödten küzdöttek, kétkezes kardjukat fáradhatatlanul forgatták. A pengék csattogásavisszhangot vert a magas falak között, ami a tárnokmestert is egy első emeleti mellvédre csalta.Lucius lenézett, és meglepve látta a küzdelmet. Egy percen belül maga is lent volt, az udvaron.– Legyen vége! – kiabálta.Ám szavai erőtlenül hullottak a levegőbe. Két összecsapó árhullámot nem állíthatott meg.– Apámat mocskolja ez a… – Khealnor nem talált szót.– Az apád gyilkos – válaszolta Deff. Az arcuk majdnem összeért. Karuk remegett, ahogyegymásnak feszültek.– Kit gyilkolt meg? – kérdezte hitetlenkedve Lucius.– Scoront.A tárnokmester megnyalta a szája szélét.– Miért ölte volna meg? – kérdezte békítő hangon.– Mert Scoron a múlt után kutatott – morogta Deff. Khealnor kezét taszította vissza éppen, de afiatalos erő ellent tudott állni neki. A lovag érezte, hogy a könyökében fájdalom éled.Átkozott köszvény!– Hazudsz! – kiabálta Khealnor.– Ez az igazság. Védheted apádat, de meg is kérdezheted tőle, mit tett…Khealnor hátraugrott, majd félkörívben meglengette a kardot, és Deff fejére csapott vele.A lovag kifordult, de a kard eltalálta kardját, és csikorogva csúszott le a páncélról. Khealnor,mint egy szélmalom, csapott és vágott, Deff pedig megint csak hátrált.– Őrület – mondta magának Lucius.– Ne értesítsük a hadurat? – kérdezte tőle az őrség parancsnoka.– Ne! Ezt ő sem tudja megoldani…Deff megint megállította az őrzőt, és alulról jövő szúrásokkal próbálkozott. Khealnor forgottjobbra és balra, védte a szúrásokat, majd a lovag ritmust váltott, egyszerre felemelte a karját, és azőrző nyaka felé szúrt.Khealnor lassú volt.Egy pillanatra megálltak. Deff nem húzta vissza a pengét, amelynek vér elvezetőjében márKhealnor vére folyt. Apró patak volt, amely eláztatta a lovag kesztyűs kezét. Deff érezte a vérmelegét, és Khealnor tekintetét nézte, amely lassan megüvegesedett.Az őrző keze és kardja lehanyatlott.Amikor Deff hátralépett, a nyaki verőérből előszökött a vér, messzire szállt, és apró, kerekcseppeket hagyott a közeli falon.Khealnor összeroskadt. A földön fekve rúgott párat, izmainak utolsó rángása volt ez, azután