A FŐNIX ÉBREDÉSE

körbefordult. Sehol nem látta a filmes stábot. Feltérdelt, és megint körbenézett. Ismeretlen helyenvolt. Nem emlékezett rá, hogy Magyarországon van ilyen hely, de ez nem volt számottevő, mert azország minden pontját még nem járta be. De akkor is… valami nagyon idegen volt, talán a fák, talána távoli dombok… A hegyek!Magyarországon nincsenek olyan hegyek, mint amik az erdő mögött, a távolban meredeztek.Egy egész hegylánc, kékesszürke messzeségben, havas csúcsokkal.Steve nem tudta, mit higgyen. Elkábították volna az Aloé-ban? Annyit nem ihatott, hogyátaludjon egy több száz kilométeres… szekérutat.– Mi ez? – kérdezte a körülötte állóktól. – Átverés vagy emberrablás?– Na elég lesz – morogta a lovag. – Szedjük le a szekérről, ez a jóember hadd menjen a dolgára.Főnix leugrott a szekérről, lába apró porfelleget vert fel a kiszáradt úton.– Gyere!Steve csak azért sem fogadta el Főnix feléje nyújtott kezét. Homlok ráncolva, maga elé meredve,egyedül mászott le a földre.– Mi ez? – kérdezte még egyszer. A hangja követelőzőbb volt. Már teljesen felébredt, és az aszürreális érzés, hogy egy filmben van, nem múlt, csak megerősödött. – Megmagyarázná nekemvalaki?Főnix eléje lépett, és alaposan szemügyre vette.– Nem kirakatbábu vagyok, hé! – morogta Steve. – És kérdeztem valamit.– Értettem elsőre is a kérdést – válaszolta Főnix. – Csakhogy lehet szebben is kérdezni. Nem kellmindjárt lehámlania a civilizációs máznak…– Miről beszélsz?– Az udvariasságról… Először vagy itt, ugye?– És remélem, utoljára.– Abban ne is reménykedj! – Főnix vigyorgott, és kezet nyújtott. – Főnix a nevem, és te mégmindig az ágyadban vagy.Steve csak nézett, majd megragadta a kinyújtott kezet.– Steve – mondta. – Mi az, hogy az ágyamban vagyok?– Álmodsz – morogta a lovag fent a lovon. Láthatóan szerette volna felgyorsítani a beszélgetést.– Álmodom? – kérdezte Steve és igyekezett lazán venni ezt a hihetetlen hülyeséget. – Álmodtammár, és ha emlékszem, az nem éppen így nézett ki… Homályos képek, emóciók és logikátlantörténések. Valami hasonló.A paraszt az ökrök közé csapott, nagyot csendült az ostor, majd a hajtó kiáltására a szekér lassanelindult előre.Steve a zsebét, illetőleg a zsebe helyét tapogatta, aztán ijedten nézett a szekérre.– A mobilom… Nem hagytam fönn a mobilom? Főnix barátságosan átölelte, és megveregette avállát.– Mondj le a mobilodról, a tévéről, a kocsikról és a kaviárról, míg itt vagy – mondta abeavatottak vigyorával. – A zsebet pedig errefelé még nem találták fel. Nézz magadra!Steve magára nézett, és most rendült csak meg igazán.– Mi ez a szar?