A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Nem hiszek a véletlenekben – mondta aztán. – Nem hiszem, hogy egy ekkora tömegben csakúgy rám akadtál. Ez az, ami eleve gyanús.– Igazad van. – Főnix most komolyan beszélt. – Az első, amit megtanultam ebben a világban,hogy a bizalmatlanság életet menthet.– De szép pár – szólalt meg mellettük egy öregasszony. – Jósolhatok nektek, kedveskéim, hosszúéletet, babákat és egyéb örömöket?…– Nem hiszek a jóslatokban – felelte Főnix. – Köszönjük.– Ez igazi válasz volt otthonról – mondta gúnyosan Chloé, majd az öregasszonyhoz fordult, akiőszes hajában gyöngyöket viselt, arcát pedig különféle kencékkel színezte pirosra és barnára. –Engem érdekelne… jósoljon a barátomnak, kérem. Mondja el, mit lát a tenyerében!– Adja a bal kezét! – mosolygott az öregasszony.– Felesleges.– Add oda a kezedet! – biztatta Chloé.– Ez nem volt szép – nyűgösködött Főnix.– Rajta!Az öregasszony megfogta Főnix balját. Főnix habozott, de végül engedte, hogy a jósnőmegnézze tenyerének vonalait. Alapjában véve nem volt titkolnivalója.– Á, látom már, te nem e-világi vagy – mondta az öregasszony, és Chloéra nézett –, és te sem,szép hölgy. Mindketten máshonnan jöttök, abból az ismeretlen világból, a valóságon túlról.– Ez baj?– Nem baj, de sorsvonalaitok csak ezt a világot mutatják meg… Néztétek már a tenyereteketodaát?– Nem – vallotta be Chloé. Főnix is megrázta a fejét.– Akkor nem tudjátok, hogy a tenyeretek vonalai nem ugyanazok… Mert két élethez két tenyértartozik…– Ez elgondolkodtató – morogta Főnix, és elhatározta, hogy le fogja rajzolni a saját tenyerét itt isés ott is. Csak fordítva és emlékezetből. Szerencsére jó volt a vizuális memóriája.– És az a tenyér mit mond? – intett Főnix keze felé Chloé. Az öregasszony fogatlan szájjalmosolygott. Visszafordult a tenyér rajzolatához, és koszos körmével úgy követte a vonulatot, minttérképen a folyót.– Ó… – mondta elkomorodva. – Ó…– Mi az az ó? – Főnix hirtelen ideges lett.– Én… én nem is tudom, uram, megmondhatom neked…A jósnő magatartása gyors változáson ment át. Feltekintett Főnix arcára, és már cseppet sem úgynézett rá, mint egy lánnyal beszélgető férfira, akinek majd szerelmet és gyerekáldást fog jósolni. Aszeme megrebbent, a szája széle megrándult.Félt.– Mondd! – bólintott idegesen Főnix.– Szép életed lesz itt, uram…Chloé hirtelen elkapta az öregasszony ruháját a vállánál fogva, és maga felé fordította.– Mit látsz? Áruld el, vénasszony, különben porrá égetlek. Feltartotta másik kezét, s ujjainak