A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Akkor hát elmondom. Scoron a múltat kutatta, s gyilkosa attól félt, valami mocskos dologderül ki. Tudod, ki féltette makulátlan becsületét? Az apád, Khealnor. Az apád ölte meg azasztrológust. Kegyetlenül és alattomosan. Az apád, Sohan báró egy elvetemült gyilkos…Be sem tudta fejezni. Khealnor üvöltve rontott rá.– Van tüzed? – kérdezte Főnix, amikor a lány kilépett a ház kapuján.– Micsoda?– Rágyújtanék egy cigire.A lány arca elkomorodott. A zavarból olyan gyorsan lett megint gyanakvás, mintha vihar csapottvolna le a vonásaira.– Nem mondták, hogy a dohányzás árt az egészségnek? – kérdezett vissza ellenségesen. Főnixnevetett.– Nyugalom! Maholnap a másik világban már az utcán sem lehet dohányozni… Itt meg semmisem tiltott. Szívhatsz a kocsmában, és szívhatsz nyilvános helyen is.– Nem szeretem a tréfát sem…Főnix elhallgatott, és nekidőlt a falnak. Csupán egy megérzés volt, ami úgy tűnt, bejött.Hihetetlen!– Azt hiszem, éppen minket keresel – mondta a lánynak kicsit komolyabban. – Legalábbis mivárunk egy tűzről pattant lányra.Chloé hallgatott, de még mindig nem árulta el, valóban ő a tűzvarázsló, akire a társaság afogadóban várt.Körülöttük forrongott és élt a tömeg, mint valami hatalmas állat, csak ők ketten álltakmozdulatlanul a fal tövében. Valahol a közelben tűzijáték durrant, lángcsóvája az égig csapott.Néhányan sikoltottak, aztán nevettek.Felcsendült valami egyszerű zene, csengettyűkön játszott valaki.– Ki vagy te? – kérdezte ismét a lány.– Főnix. Álmodó. Egy utazó társasághoz tartozom, akik messzire, nagyon messzire mennek.– Nők és férfiak?– És tündék.Chloé alaposan megrágta a válaszát.– Talán rám vártok… talán nem… Vigyél el oda, ahol megszálltatok, és majd kiderül.– Rendben – bólintott Főnix –, de be kell kötnöm a szemedet.– Felejtsd el!– Csak tréfáltam.– Mondtam már, hogy?…– Igen. Nem szereted a tréfát. A tréfán túl azonban azt kell mondanom, szerencsések vagyunk, hatényleg egymással van dolgunk.Chloé hallgatott.