A FŐNIX ÉBREDÉSE

– A szemedből. – Főnix legyűrte első megdöbbenését. – Elveszed ezt a vacakot a nyakamról?A lány gondolkodott.– El, de utána is vigyázz a mozdulataidra! – mondta, és elengedte a spanyolt.Főnix végre megfordulhatott, és közvetlen közelről szemügyre vehette.Pisze orra és nagy, barna szeme volt. Fiúsan tüskésre nyírta a haját, de ahogy a tincsei álltak,igazán nőiesnek látszott. Az ablak, amelyen át kihajolt, Főnix vállmagasságában volt, s a póz,amelyben a lány állt, látni engedte dekoltázsának mélyén fehér bőrét.Igencsak vonzotta a férfi tekintetét.– Kimegyek – mondta zavartan a lány.– Jó – felelte Főnix. – Én Főnix vagyok…– Én meg Chloé…Mire Főnix kettőt pislanthatott volna, a lány eltűnt az ablakból.Deff bekopogott a palota ajtaján. Az ajtó kinyílt, és egy őrszem lépett elé. Azonnal látta, hogy abebocsátást kérő lovag az utak lovagja. Az őr arcán a tiszteletet felváltotta valamiféle hivataloskeménység.– Mit óhajtasz jó uram? – kérdezte.– Elias hadúrral beszélni.– A hadúr elfoglalt. Gyere be, szállást örömmel ad, de ma már nem kerülhetsz a színe elé.– Az ügy nem tűr halasztást – fogta vissza magát Deff. Legszívesebben falhoz vágta volna az őrttürelmetlenségében, de mégsem tette.– Értem – felelte az őr. – Gyere beljebb!Deff követte őt a palotaudvarra. A távoli mulatság zajait mintha elvágták volna, amikorbecsukódott mögötte a kapu. A palotában néma csend uralkodott.Az őr a szolgálati helyiségbe vezette Deffet. A parancsnokára akarta bízni a feladatot, legyen aző dolga Elias hadúr értesítése. A parancsnokot Xeranisnak nevezték, és Khealnor őrzővel beszéltéppen az éjszakai őrség dolgában.Deff belépett a kis terembe, és amint megpillantotta az őrzőt, tudta, hogy gond nélkül nem fogbejutni a hadúr elé. Akaratlanul is mosoly ült ki az arcára, hitetlenkedő, várakozó mosoly.Jövőbe látó mosoly.Khealnor is meglepettnek tűnt és némiképp idegesnek a lovag láttán.– A hadurat keresem. – Deff úgy döntött, figyelmen kívül hagyja, hogy Sohan báró fia itt van.– Ma este már hiába – ismételte el a parancsnok, amit az őrtől már tudott.– Nem várhatok…Khealnor előrelépett, és peckesen a lovag elé sétált. Most nyeregben volt, úgy is viselkedett hát.– Mit akarsz, lovag?