A FŐNIX ÉBREDÉSE

A lovag azonban ezt már nem is hallotta, úgy rohant ki az ajtón. Edvir mosolyogva, degondterhelten nézett utána.Főnix könnyen megtalálta a piacot, csupán a hang után kellett mennie, illetve sodortatta magát atömeggel. Ravórában ezen az estén minden az ünnepség középpontja felé vitt, az árusok sátrainaksűrűsödő sora, a lassan hömpölygő tömeg, az illatok, a nevetés, a nem szűnő zsibongás. A kikiáltókéles hangja, a részegek hangoskodása, az üvegek csilingelése. Ravóra főterén és a szomszédosutcákban legalább százezer ember tolongott. Zenészek játszottak mindenütt, az emberek ettek-ittak,hajnalig akart mulatni mindenki, gyerekek és öregek, asszonyok és férfiak, emberek vagy másfajúak.Itt nehéz, ha nem éppen lehetetlen lesz megtalálni az oroszt, gondolta Főnix. Egy utcakőre állt,úgy nézett el a tömeg felett. Mire kettőt pislantott, valaki egy pohár bort nyomott a kezébe.– Igyál, pajtás! – mondta az illető, aztán elnyelte a forgatag. Főnix beleszagolt a kupába. Nemvolt rossz az illata, ezért bele is kóstolt.Az íze is megfelelő volt, bár Főnixnek kissé vizes.Kupával a kezében szemlélődött tovább. Füstös sült malac illatát érezte, amitől összefutott a nyála szájában.A mulatság kedvéért mindenki színes ruhát öltött magára, így Főnix szeme hamarosan belefáradtaz emberek figyelésébe. Úgy vélte, sosem lesz meg Igor, hacsak valami isteni csoda nem történik,és le akart szállni az utcakőről, amikor megpillantott egy lányt.Később sem tudta, mi vonzotta oda a tekintetét, s emelte ki a lányt a tömegből. Talán útiöltözéke, amely egyszerűbb és szürkébb volt a többiek ruhájánál, vagy az, hogy egyedül volt. Talána tekintete, lesült róla, hogy ő is keres valakit. Habár nem a keresés volt a lényeg, hanem az a kétnői szem s ami benne tükröződött.A lány is álmodó volt. Ezt Főnix azonnal megérezte. Alaposan megnézte magának, nemcsakkülsejét, de azt is, merre van, merre tekintget, majd leszállt a kőről, és igyekezett minél gyorsabbanátvágni a tömegen, hogy elérje és megszólítsa.Természetesen mire odaért, a lány már továbbállt. Főnix felágaskodott, s megpillantotta egymellékutca felé haladni. Gyorsan előretolta könyökét és utánasietett. Nem akart semmit, csupán egyjót beszélgetni, az elmúlt napokban ugyanis éppen erre nem volt alkalma. Sem itt, sem otthon,Barcelonában.A lány lassabban haladt, vékony volt és nem túl magas, alig ütötte meg a százhatvan centimétert.Főnix egyre közelebb került hozzá, már kiálthatott volna neki, de attól tartott, elijesztené ezzel.Ismeretlenekre amúgy sem kiabálhatunk…A lány befordult egy saroknál, és mire Főnix öt lépéssel a sarokhoz ért, már nem látta sehol.Bosszúsan állt meg, és nyújtózkodott megint magasra.Elvesztette.Akkor azonban egy ablaktábla nyílt ki a háta mögött, és Főnix hirtelen hideg kezet érzett anyakán, majd hideg pengét a másik oldalról, az ütőere fölött. Egyszerre megdermedt.– Miért követsz? – sziszegte valaki a fülébe magasról.– Ööö – mondta értelmesen Főnix. – Csak érdekeltél…– Miért?– Gondoltam, megszólítalak, és megkérdezem, nincs kedved moziba menni valamelyik este.A szorítás enyhült, de a penge még Főnix nyakán maradt. A lány hallgatott egy kicsit.– Miből tudtad? Találkoztunk talán?