A FŐNIX ÉBREDÉSE

Hetedik fejezetDeff idegesen állt az ablakban, és Ravóra utcáit nézte. A mécsesek és fáklyák fénye mindentbevilágított, a távolban meleg léggömbök lebegtek, és lampionokat úsztatva szálltak át az utcákfelett. Szüreti mulatság volt, a leszedett szőlő ünnepe. Idei must és tavalyi bor folyt mindenütt, éslegalább két zenészbanda muzsikája hallatszott fel a fogadó emeletére.– Elmarad ez az orosz – morogta Deff. – Már vissza kellett volna jönnie.Edvir gyors pillantást vetett rá, ami azért mindent elárult.– Mit pislogsz, tünde? – vette észre a lovag.– Neked nem az orosszal van bajod, barátom.– Nem – vallotta be Deff. – Nem vele. De azért Főnix elnézhetne a piacra, hátha rátalál egy sátortövében… részegen.Főnix az asztal mellett ült, és egy széndarabbal Edvir arcát vázolta fel az asztallapra. Hármanvoltak csak a szobában. Elesztriel a szomszédban a hercegnővel játszott valamilyen buta táblásjátékot, a gírek meg a fogadó körül pihengettek.– Keressem meg Igort? – nézett fel Főnix a rajzból. – Nem hiszem, hogy részeg lenne, bár a mivilágunkban az oroszokról az terjed, hogy nem vetik meg a vodkát, és nagy pohárból isszák.– Mi az a vodka? – kérdezte a tünde.– No, ha sok orosz ébred fel ebben a világban, előbb-utóbb kiderül, mi is az.Főnix felállt.– Valóban azt akarod, hogy menjek? – kérdezte Defftől, és letette a szénceruzát.– Igen. A zsigereim azt súgják, ne bízzak benne… És akiben nem bízom, azt szeretem magammellett tudni.– Ez nem logikus – intett a tünde.– Úgy beszélsz, mint egy vulkáni.– Azok mifélék? – Főnix sóhajtott.– Legyen elég az, hogy ez a semmittevés engem is megőrjít. Jobb is, ha elmegyek.– Hozd vissza az oroszt – biccentett Deff –, és légy szemfüles!Miután Főnix kilépett az ajtón, Edvir felállt, és a lovag mellé sétált. Kezét a vállára helyezte.– Akkor most beszélj, barátom! Túl régóta vagyunk együtt ahhoz, hogy bármit el tudj titkolnielőlem.– Tudom, ki ölte meg Eronis király asztrológusát – vallotta be Deff. – Két szándék küzd bennem.Az egyik, hogy eltitkoljam, hiszen némiképp magam is oka vagyok a dolognak. A másik, hogymegosszam tudásom a királlyal.– Elmondhatod nekem, ki volt az? – kérdezte Edvir.– Nem tudom…– Akkor ne tedd! – A tünde elmosolyodott.– Régi és csúnya történet ez. Tennem kell valamit – ingatta a fejét Deff.Edvir nem szólt, csak várt.