A FŐNIX ÉBREDÉSE

gyengének. Zaklatott volt, a szeme ide-oda járt, mintha csak befelé tekintene. Kezével köpenyétmarkolta, és néha felhorkant. Igor érezte, hogy önmagával küzd, de nem sejtette, miért.Aztán Lucius visszatért, oldalán egy szír goblinnal.A szír goblin nem sokban különbözött fajtársaitól. Legfőképpen a városi goblinokra hasonlított,olyan volt, mint azok, nem szebb, nem rusnyább, viszont nőtt némi haja. Ám a szír goblinok ahasonlóság ellenére a goblin társadalom legfélelmetesebb alakjai voltak. Kiszolgálói és kalmárai aszíreknek, a világ legelvetemültebb és legtitokzatosabb bérgyilkosainak.A szírek születésének még a legendája sem maradt fönt. Nem tudta senki, ki és miért alkotta megőket, milyen nyomorult elme gyúrta össze húsból, izomból és vérből ezt a fajt. Az élet kioltásáraesküdtek föl, és csupán áruk volt, erkölcseik nem. Halkan jártak, mint az árnyék, ha úgy hozta asors, nem ettek és nem ittak, mert minden megpróbáltatás végén kárpótolta őket a kiömlő vér, azélet elillanó szaga, a halál dermesztő lehelete. A jól végzett munka jutalma.Ez a goblin, aki Luciusszal érkezett, a király mellkasáig sem ért. Durva szövésű, de hibátlankendőt csavart a fejére, amelyből csak hatalmas szeme sütött elő. Haja a derekáig ért, vastagvarkocsba fonta össze, és szürke szalaggal tartotta egyben. A karja a térdéig nyúlt, hosszú ujjai,nagy lába, testalkatának egésze az emberi faj torz karikatúrájává tette. Ám ahogy némán lépkedett akirály felé, mintha jeges levegőt hozott volna magával. Akárki is volt, még az avatatlan szemlélőszámára is veszélyesnek tűnt.– Itt van, felség – mondta Lucius –, elhoztam, ahogy kívántad.– Jól van – motyogta a király. – Megváltás lesz.Igor csendesen hátrált a falig. Onnan is hallott mindent.A goblin nem válaszolt, csak elővett az ingujjából egy apró, összetekert papírdarabot, és azuralkodó felé nyújtotta.Lucius vette el tőle, majd továbbadta a királynak.Eronis kihajtotta s ránézett. A papírra, aztán a szír goblinra, majd vissza a papírra.– Nem tudhatjátok… ti nem tudhatjátok… – mondta kissé hisztérikusan az uralkodó. – Hiszen énsem tudhatom…A szír goblin nem válaszolt. Lassan keresztbe fonta karját a melle előtt. Tekintete meg serebbent.– Nem, ez nem lehet. Nem gondoltam rá… illetve gondoltam… – Eronis beszéde egyrezavarosabb lett. – Végül is megválthatná Mordovát… megválthatná a világot a háborúszenvedéseitől… Csupán egy élet, egyetlenegy élet. Nem jó cserealap?– Felség – szólt közbe Lucius, hogy mentse, ami még menthető. – Küldjük el ezt a férget!Lucius is tudta, Igor is tudta, mindenki tudta… a szír goblinok nem jelennek meg csak úgy,véletlenül. A szír goblint senki nem hívja, mert felesleges hívni, mégis, ha meg akarsz öletni valakit,ha komoly a szándékod, ha a gondolataid e-körül járnak, a szíveddel pedig már döntöttél, akkorelőbb-utóbb kopogtatnak az ajtódon, s a halál kereskedője áll majd a küszöbödön, egy ocsmánykreatúra, hogy urainak munkát szerezzen. Ha pedig az alku megköttetik, a szír goblin eltűnik egyidőre, az áldozat meghal, s egy éjszaka valaki eljön a fizetségért.– Nem, nem… Igaza van. Igaza van, hogy itt van. – A király a fejét rázta. – Talán már valóbaneldöntöttem, Lucius. Talán nem csupán egy gondolat ez, hanem valódi uralkodói akaratom.A tárnokmester izzadt. Nem is sejtette, kiről beszél a király. Talán róla?Csak reménykedett, hogy ő nem ilyen fontos ember.A király megfordult, és közelebb sétált a bérgyilkoshoz. Ajkát csücsörítve mérte fel, majd