A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Habár valószínűleg jobban tartanak minket az egyszerű emberek, mint titeket – folytatta Deff.– Tudják, hogy mi nem kérünk pénzt szolgálatunkért, s így kedvességgel pótolják azt.Harod nevetett.– Nekem szabott áram van, s a becsület engem is kötelez – felelte. – Ez az-az élet, amit nemlehet pénzre váltani.– Az út teszi – bólintott Deff. – A napfény, a szél, az eső… Lecsiszolják az ember lelkét, akár alegkeményebb sziklát.– Így igaz… És most merre tartasz, jó lovag?– Amerre a sorsom visz.– A sors nem mindig jó irányadó.– Hát nem – morogta a lovag, de nem fejtette ki bővebben, mire is gondol.Egy ideig csendesen ültek egymás mellett. Harod végzett a sörével, kért még egyet magának ésegyet a lovagnak is. Nem a kocsmáros hozta, hanem a lánya, akit Harod vigyorogva mért végig.Azután fordult csak Deffhez.– Aztán a falusi asszonyok osztogatják bájaikat egy lovagnak? Vannak ilyen mendemondák aköreinkben. Néhány pajzán történet is közszájon forog.Deff bólintott.– Megesik néha.– Ó, tudtam én, hogy lovagnak kellett volna születnem– nevetett Harod. – Jómagam több öszvért látok, mint asszonyt. Életed párja hogy fogadja ezt?– Társam az úton gyakorta van. Társ az életben… no, az nem akadt már két évtizede.– Ez nem jó hír…A lovag megrázta a fejét.– Nem.Kis csend állt be.– Ördög vigye a búbánatot! – csapott az asztalra Harod.– Mesélj valami vidámat, valami ízes történetet, amit tábortűznél magam is tovább mesélhetek.Ha már egymás mellé sodródtunk, szórakoztassuk egymást.Deff vett egy mély levegőt, majd megrázta a fejét.– Ha nem bánod, inkább nem.– Akkor mesélj arról, mi a terved! Sok ellentét érlelődik mostanában, s fogadok, jó pár kalandvár még rád az utadon.– Nincsenek terveim.– Nem vagy a szavak embere, lovag.– Nem vagyok az. – Deff hirtelen döntött, egy hajtásra kiitta a sörét. Nagyot böffentett, majdHarod felé biccentett.– Fárasztó napom volt, ha nem bánod, aludni térek.– Menj csak! – mosolygott a másik. – Az alvás a legjobb szokás az ember életében…És egészen addig le nem vette a szemét a lovag hátáról, míg az el nem tűnt a fogadócsigalépcsőjének tetején.