A FŐNIX ÉBREDÉSE

ügyelt, hogy egyszerre lépjenek a köves udvaron. Fürgén mozgott, látszott volna rajta, hogy nemelőször csinálja – ha éppen nem lett volna láthatatlan.A hallhatatlanság technikáját még a seregben tanulta meg, a Specnaznál. Emellé jól jött volnaCsecsenföldön egy láthatatlanná tevő köpeny.A palotában aztán már volt ideje nézelődni. Járta a folyosókat, s meg-meg állt érdekesebbnektűnő párbeszéd hallatán.– Kik ezek, akiket Elias hadúr már napok óta élelmez? – kérdezte egy étekhordó az egyikjárőröző katonát.– Álmodók mind – morogta az őr. – A démonok kerülgetnek, amikor egyik-másik hirtelenmegjelenik vagy eltűnik a folyosón meg a palotatermekben. Tele van a testük különleges ábrákkal.Ki tudja, mit idézhetnek meg vele?– Olyanok, mint a szellemek.– Rosszabbak – bólintott az őr. – Mert ezek kézzelfoghatóak. Azt beszélik, egyikük meg istámadta a hadurat.– Akkor miért vendégek mégis?– Mondtam, hogy szóbeszéd! Ha így lett volna, már nem élnének.Az őr továbbment, Igor pedig követte. Álmodók vannak a hadúr kastélyában? Nohát, a városipletykák nem beszéltek ilyesmiről. Tehát Elias hadúr titokban akarja tartani vendégei jelenlétét.Az őr nyomában azonban nem jutott sehova, ezért Igor lement a pihenőhelyükre. Veszélyes volt,mert a hátán nem lévén szeme, egy zsúfolt helyen bármikor lebukhatott, ha valaki éppen nekiszalad.A pihenő a palotafalhoz épített egyemeletes kaszárnya földszintjén volt, és legalábbkéttucatnyian ücsörögtek bent. Kártyáztak, kockáztak, táblajátékokat játszottak. Azok, akik a közeliéjszakai szolgálat miatt nem mehettek ki a városba, a hálóban aludtak, az újoncok pedig kintgyakorlatoztak az udvaron. Igor a megszokottnál is körültekintőbb volt. Lassan mozgott, de nem isvolt oka a sietségre, tökéletes álcája akár élete végéig rajta maradhatott volna. A pihenőbenkiválasztott magának egy csendesebb sarkot, ahonnan megfigyelhette a katonákat, aztán fülelt,melyik asztal mellől kap el egy sokat ígérő szófoszlányt.Igor a saját világában, a háborúban megtanulta, hogy az információ az életet jelenti, vallotta,hogy ez ebben a világban sincs másképp. Amit ismer, amiről tud, az ellen fel tudja vértezni magát.Azt is megtanulta, hogy háborúban csak magában bízhat. Nagy túlélő volt. Amikor idekerült, jelnekvette, hogy Nifinben ébredt. Itt nincs GPS, műholdak, mobilok és számítógépek. Viszont mindent ellehet érni mágiával. Igor harcosnak tartotta magát, a mágia, amit elsajátított, így egy harcost tehetettmég erősebbé.– Most zabálj, mert ha elkezdődik a háború, akkor csak azt eheted, amit a zsákmányból elédlöknek – mondta egy katona a társának. – Revenzában vékony a gabona, és ritkák benne a szemek.– Nem lesz itt háború, meglátod. Talán csak egy kis csetepaté, kifüstölünk pár mowur fészket, denem megyünk Orkhon ellen.– Komolyabb ez a helyzet, mint az eddigiek voltak. Hallottál már arról, hogy Karmen a hercegnővérét akarja?– Mendemonda.– Nono, nem zörög a haraszt…– Amíg Nifin mellettünk van, Karmen semmit sem tud tenni. Csak nem hiszed, hogy egyedüllegyőzhet ezer mágust?A katonák elmentek, Igor elméjében pedig ott visszhangzott az utolsó mondat. Nifin erős, de