A FŐNIX ÉBREDÉSE

menekülhetünk. Még ti sem… még ez a… – Meldiana végigmérte Igort – letarolt fejű álmodó semtehet semmit ez ellen.– Deff lovag másként gondolja.– Deff lovag apám akaratát teljesíti.– És megment téged.– És elveszejt engem.Főnix és Igor némán hallgatták a szóváltást eddig a pillanatig, amikor is Főnix úgy érezte, itt azideje közbeszólni.– Hercegnő… Mi itt mindannyian a legjobbat akarjuk.– A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ugyebár.– Sokan fogtunk össze érted, ne kérdőjelezd meg nemes szándékunkat.Elesztriel Főnixre mosolygott. Tetszett neki, ahogy a férfi beszél.Meldiana közelebb lépett, és végigmérte Igort.– Az új társatok át tud vinni engem a ti világotokba?– Azt senki sem tudja megtenni.– Akkor semmivel sem veszem több hasznát, mint nektek. Hozzátok az ebédemet, és hagyjatokbékén!A végszóra nyílt az ajtó, és belépett Deff. Jelenlétével egy pillanatra megakasztotta a vitát, és pármásodpercnyi csend telepedett a szobára.– Még egy jó hír – mondta a lovag kényszeredetten. A levegőben úgy függött a feszültség, mintezernyi, pókfonálon imbolygó éles penge a mennyezetről. – Megérkezett a segítőink csapata. –Hátrafordult és kiszólt a folyosóra. – Húzzátok be a nyakatokat!A nyomában három gír lépett a szobába. Főnix nem sok örömöt látott Elesztriel arcán. De agírekén sem.