A FŐNIX ÉBREDÉSE

A Ghosnak nevezett nem tudta, mit kezdjen a magasban levő kezével, ezért aztánmegtámaszkodott egy gerendában, és előre dőlt Elesztriel felé.– Elférünk, mert nagy a hely – dörmögte vonakodva. – De ne gyere a közelembe, tünde!– Majd igyekszem távol maradni – mosolyodott el Elesztriel.– Remek – szólalt meg Főnix, aki úgy érezte, mondania kell valamit, mielőtt megint felhúzzákmagukat ezek itt, ketten. – Fizetünk egy kört a gíreknek?– Igen – bólintott a tünde, és visszaült az asztalhoz. Hátat fordított a gírnek, s tekintetét Főnixcsizmájára szegezte. Főnix vigyorgott. Egyenesen a melákra.– Nem kell az italotok – mondta a gír. – Van pénzünk venni magunknak.Azzal megfordult, és visszatért a társaságához. Főnix lemászott az asztalról, és visszatelepedett ahelyére. Rákönyökölt az asztalra, és szemével Elesztriel tekintetét kereste. A tünde kerülte.– Micsoda tűz – mosolygott az álmodó.– Nehéz levetkőzni az ellenszenvet, amire neveltek, még ha másképp gondolom is – válaszoltahalkan a tünde. – Ne haragudj, azt hittem, jobban tudok uralkodni magamon.Főnix átnyúlt, és megfogta a tünde kezét. Finom bőre volt, lágy érintése. A férfi hirtelenmegérezte a tünde nő illatát is.Elesztriel erre rápillantott, és csak nézte. Mielőtt azonban Főnix kimondhatta volna, amit gondol,árnyék borult rájuk.Egy katonás kinézetű, kemény arcélű fickó állt meg előttük. Bokáig érő bőrkabátban volt,kesztyűt hordott, a kabát alól pedig két tőr és egy kard kandikált ki.– Jó napot – mondta erős akcentussal Főnixnek és Elesztrielnek. – Igor Valujev, Oroszország,Specnaz különleges egység. A nifini Aranyvárból küldtek, mert a főmágus szerint szükség lesz rámebben a különleges küldetésben.A bensőséges pillanat azonnal elszállt.Felkísérték az oroszt a lovaghoz.Deff láthatóan meglepődött. Edvir, aki nagyon is jól ismerte Deffet, annak arckifejezését látván,rögtön kardot húzott, s élét az orosz nyakához helyezte.– Ki küldött, és mit tud rólunk? – kérdezte a tünde férfi.– Az Aranyvár főmágusa, Maximas indított utamra – felelte a félelem minden jele nélkül azorosz. – Toronis őrmágus javaslatára.– Maximasról hallottam már – mondta a tünde. – De miért küldött volna utánunk?– És honnan tudta, hol vagyunk? – kérdezte a lovag.– Nem nehéz mágikus eszközökkel a nyomotokra bukkanni, kiváltképp, ha Mordovból segítenekis – mosolygott Igor. – És hogy miért? Nifinben is érzékelik a változást, ami e világban zajlik, ésvannak, akiket nyugtalansággal tölt el.– Nem kértünk nifini segítséget. Akár vissza is fordulhatsz.– Nem fordulhatok vissza, mert parancsot kaptam, nem pedig megkértek.Deff felmérte.– Honnan tudjuk, hogy nem ellenség? – kérdezte tőle Edvir.– Ha az lennék, nem beköszöntem volna, hanem mágikus tüzet gyújtok alattatok, és porráégetem a fogadót.