A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Továbbra sem értem, a tündéknek mi okuk van haragudni a gírekre? Ha te így látod…– Én csupán egyetlen tünde vagyok a sok közül. Elismerem, hogy a gírek nem akartak rosszat,még úgy sem, hogy a legszentebb ünnepüket zavartuk meg háborúskodásunkkal. A tündék azonban,kiváltképp az aurasiak azért haragudtak meg a gírekre, amiért azok nem elpusztították a hervinieket,hanem… úgymond megadták nekik a lehetőséget egy második életre. Időközben ugyanis a Lahirvölgybebezártak bosszúra készültek. Kifejlesztettek egy különleges mágiát, amiről még a nifiniekis alig tudnak. Lényegében a gírek altatják a gonoszt. Az aurasiak még ott és akkor megpróbáltákezt megakadályozni, és rövid háborúba keveredtek a gírekkel. Az ellentét onnan ered. És senki nemfelejt.Elesztriel egy óvatlan pillantást vetett a gírek asztala felé. Az egyik gír ezt észrevette, ésvisszavigyorgott. Vigyora azonban csak addig tartott, amíg a lány vékony alkatában fel nem ismertea tündét.A gír ekkor felállt. Társai nem tartották vissza, amikor elindult Elesztriel felé.A kocsmáros elé állt, de a gír megragadta, és könnyedén feldobta az emeleti folyosóra. A férfiátbucskázott a korláton, s a fejére esett. Elájult.Főnix ugyanekkor látta, hogy Elesztriel az asztal alatt tenyérnyire kihúzza kardját a hüvelyéből.– Ugye nem akarsz harcolni? – kérdezte a férfi fojtott hangon, előrehajolva az asztal fölött. –Deff szívrohamot kap.Elesztriel nem nézett rá, akkor már úgy bámulta a gírt, mint kígyó a mongúzt.– Deff szívdobogásával most nincs érkezésem foglalkozni.– Meghagyta, hogy kerüljük a feltűnést.– Félek, nincs más választásunk. A feltűnés megtalált minket.A gír odaért eléjük s megállt. Elesztriel lassan felemelkedett a padról. Hagyta, hogy lássákkardjának acélját, de nem tett fenyegető mozdulatot. A tünde és a hatalmas termetű harcosegymással szemközt állt, de nem szólaltak meg.– Rossz itt bent a levegő – jegyezte meg félpercnyi hallgatás után a gír. Ezalatt szemrevételezte atündét. – Melyik balga fogadós enged be ilyen rossz szagú görényeket fogadója falai közé?– Éppen most ütötted le.– Akkor tán az ütéstől észre tér.– Elesztriel. Ne!… – próbálkozott halkan Főnix, de mintha a falnak beszélt volna.– Észre tér? Meglehet – bólintott a tünde –, de én sem akarnék egy ökröt győzködni… Nincsértelme.A gír felhördült, ökle felemelkedett. Elesztriel kardja megvillant.Főnix ekkor felpattant az asztalra. Arca így egy vonalba került a gírével. Feltartotta két kezét, éskiáltásával megdermesztette mind az ütést, mind a penge suhintását.– Elég! – kiáltotta. – Ez egy békés kocsma, ahol ember, tünde és gír együtt boroznak, egyasztalnál vagy külön, ahogy tetszik. Nem szólalkoznak össze holmi mondvacsinált ellentéten!A gír a tündét bámulta s viszont.– Elesztriel – mondta Főnix. – Éppen te mondtad, hogy a gírek békés fajta…A tünde nő egy hosszú pillanatig tartotta a kardot, majd bólintott, és leeresztette a pengét.– A neveltetés – mondta. – Aurasban nőttem fel…– Ghos, gyere vissza! – szólt oda az asztal mellől a leghatalmasabb gír a társának.