A FŐNIX ÉBREDÉSE

– A gyűlölet a szemedben… – felelte. – A gyűlölet csillogása elárulja, mennyire süket vagy arra,amit mondok. Gyere és harcolj, kivéve persze, ha az életet inkább kibeszélni szeretnéd belőlem…Khealnor a provokációra megint támadott. Összecsaptak a pengék, szikra pattant, Goran hátrálnikényszerült. A lova megijedt a feje előtt folyó harctól, a hangtól és a szikráktól, és a kantárját tépvepróbált szabadulni. Egy mordovai katona nyugtatta meg.Aztán Goran megvetette a lábát, és egy fordulónál ellentámadásba ment át. Egészen a katonáksorfaláig szorította vissza az őrzőt. Kemény csapásai alatt Khealnor karja rendre oldalra lendült.Amikor elérték a katonákat, a revenzai lovag három karddal nézett farkasszemet. Megállítottarohamát, arcára gúnyos mosoly ült ki.Khealnor vöröslő arccal nézett vissza rá. Nem csupán az erőfeszítés miatt pirult ki, a düh is egyrejobban eluralkodott rajta. Ezzel szemben a lovag megőrizte hidegvérét.– Vissza! – kiabált rá az őrző a saját embereire. – Vissza! Lecsapdosta kardjával azok pengéit.– Ez az én harcom!Goran visszasétált a mélyedés közepére.– És most mi lesz?– Nem mondták, hogyan vigyelek vissza… élve vagy halva.– Így is, úgy is a várfalon végezném négybe vágva.– Mi nem vagyunk olyan barbárok, mint ti.– Ó, ti nem… Mordova fénye beragyogja a világot. Hidd csak ezt! Bár nem sokáig lesz ez így…Khealnor rohamozott, és elcsúszott a hajnali harmattól nyálkás talajon. Karját szétcsapva esetthanyatt. Goran a helyzet ellenére, vagy tán azért, hogy Khealnor mérgét fokozza, harsányanfelnevetett.A katonák nem mertek nevetni, de némelyikük arcán látszott a káröröm.Khealnor felpattant, háta csupa sár volt, akárcsak csizmájának talpa. Megalázva érezte magát,ezért aztán nem tétlenkedett, emelte kardját, és Goran felé vágott. A lovag fordult és szúrt, Khealnorelhajolt és visszavágott.Támadva, hárítva táncolták körbe a katonák által szegélyezett horhost. Goran is fáradt, egyszermeg kellett támaszkodnia egy fatörzsben. Az egész napi lovaglás, a kialvatlanság mindkettejükerejét igénybe vette.Amikor a katonák fala mellett harcoltak, oldalt egyszer csak megvillant egy kard. Nem akarttámadni, aki a fegyverét emelte, csupán a közel sodródó Goran miatt gondolt védelemre. A lovagotazonban megzavarta a pengén megvillanó reggeli nap fénye, így természetes hárító mozdulatot tett.Oldala ebben a percben védtelen maradt. Ha az a katona valóban támad, a lovag még vissza tudjahúzni kardját, ám nem támadott, Goran nehéz kardja pedig tovalendült.Khealnor ekkor szúrt.A penge a revenzai hóna alatt csúszott be a húsba, s éle a tüdőben állt meg. Goran mozdulataelakadt… a lovag száján vér buggyant ki. A katonára tekintett, nem volt ereje visszapillantaniKhealnor felé, pedig egy villanásnyi időre ott volt benne a szándék, hogy gyilkosának szemébe néz.Aztán csak összerogyott… lecsúszott a kardpengéről, és arccal előre elfeküdt a földön.Akkor már nem volt benne szemernyi élet sem.