A FŐNIX ÉBREDÉSE

Khealnor személyes küldetésnek érezte a revenzai lovag elfogását, s nem csupán azért, mert apjaezzel indította útjára, hanem mert Veras megfojtása minden bűnök közül is a legaljasabb tett volt aszemében. Egy leendő lovag becstelen és brutális meggyilkolása, amit nem érdemelt volna senkisem, de túl ezen, Khealnor szerint a fiú halálával Mordova kikezdhetetlen erejét ismegkérdőjelezték, tisztességét és szándékainak tisztaságát. Támadás volt ez a király, a város és azország ellen egyaránt, amit Goran részéről újabb támadás követett – nem véletlenül.Sokan gondolták úgy, hogy Mordova ideje leáldozott, de Khealnor nem hitte ezt. Sokkal inkábbabban hitt, hogy felemelő korban él, magasztos hősök korában, midőn eltűnnek majd a Deff féleparasztlovagok, és a háborúval eljön az új lovagi kor, a fényes páncélok és vitéz cselekedetek kora,amikor csak az önfeláldozás számít, a halálmegvető bátorság. Ez lesz minden érdem alapja, azárulók pedig elnyerik méltó büntetésüket.Éppen ezért háromszoros kitartással űzte a revenzai Gorant, s amikor egy embere a menekülőnyomaira akadt, az őrző vérszomjas kopóként vetette magát rájuk. Letakart mécsesfénynél követtékaz éjszakában a nyomokat, lassan, lépésről lépésre, mert Khealnor egy pillanatot sem akartelvesztegetni. Katonái nem örültek ennek, de senki sem akadt, aki szóvá tette volna. Aztán hajnalrameglett az eredmény, egy vízmosásban felfedezték az alvó lovagot és kikötött lovát. Csendbenbekerítették.Közben a lovag felébredt, végigdörzsölte elgémberedett tagjait, összeszedte szegényestáborhelyét. Khealnor ennek ellenére nem sietett a támadással. Megvárta, míg a kör bezárul Gorankörül. Minden egyes perc elégtétel volt számára.Amikor lecsaptak, már nem volt menekvés. Khealnor emelkedett fel először, és állt ki amélyedés szélére. Goran azonnal észrevette, és kardot rántott. Akkor aztán körben felemelkedtek amordovai katonák is.– Nincs esélyed, revenzai – mondta Khealnor fölényesen. A hajnali hűvösségben látszottlélegzetének párája. – Sem a menekülésre, sem a túlélésre, ha kardot rántasz. Úgyhogy tedd le afegyvered!– Csak nem gondolod, hogy egy revenzai lovagot a magadfajta foglyul ejthet?Khealnor arcán árnyék futott át. Az őrző közelebb lépett.– Mit se számít, hogy én mit gondolok – mondta. – Már most a foglyom vagy.– Ebből a mélyedésből csak a saját lábamon távozhatok.– Nézz körül!Goran kesernyésen elmosolyodott, és alig láthatóan megvonta a vállát.– Vagy sehogy…Még közelebb ment, kardját előretartotta, összecsapásra készült. Nem kellett csalódnia.Karnyújtásnyi közelségben volt, amikor Goran támadott. Khealnor hárította az első vágást, majdalulról szúrt felfelé. A lovag oldalt lépett és befelé fordulva ütötte el a támadó pengét. Ezzel együttbal öklével erőteljes megütötte az őrző arcát.Khealnor megingott egy pillanatra, majd spontán visszacsapott kardjával.Goran elugrott, nem volt más választása. Mindketten megpihentek.– Csak a gyávák ölnek meg egy gyermeket – mondta Khealnor, és oldalt lépett. – Légy férfi, ésvállald tetted következményeit!– Csak annak következményeit vállalhatom, ami vagyok. Más bűnét nem veszem magamra. Nemén öltem meg Meldiana öccsét.– Légy férfi! Goran feléje fordult.