A FŐNIX ÉBREDÉSE

Főnix megvillantotta az aranyat. Pár hónapos itteni tapasztalata szerint ez mindig használt. Ez adolog mindkét világban közös volt, a pénz alkalmi barátot csinált a tartózkodókból és avonakodókból egyaránt. Néha még az ellenségekből is.A szakács elvigyorodott, hatalmas mézes mackó lett belőle a mordovai érme láttán.– Tán csak nem éhes vagy?– Hatan vagyunk éhesek – bólintott Főnix.– Mint a macskák vagy mint az oroszlánok? Főnix elgondolkodott egy pillanatra.– Két oroszlán, két párduc és két házi cica.– Értem – vigyorgott a szakács. – Azonnal összekészítek egy tálat.Bronztálcát kapott elő egy lefüggönyözött polcról, majd rátett két fatálat. Az egyiket megpakoltakövér húsokkal, leginkább combszeletekkel, a másikat sovány, vékony részekkel a malac oldalából.A kövér húsokat alaposan meglocsolta szósszal is. Mellé friss kenyeret tett, hármat, félbetörve, éskeresett hozzá lekvárokat és ecetes lében eltett savanyúságot egyaránt.Közben Főnix beszélgetni próbált.– Miért Három Testőr a fogadó neve? – kérdezte.– Hatszáz éves történet ez már – morogta a szakács. – Mit akarsz tudni róla?– Ami elmondható.– Hatszáz évvel ezelőtt Ravóra városának hadurát megtámadta egy tucat trák – kezdte a szakács,miközben egy kis időre leállt a tálca összekészítésével, hogy megint megforgassa a megnyesegetettmalacot. – A hadúr Nifinbe tartott, és egy mocsár mellett vezetett el az útja, ahonnan rátörtek ezek aszörnyszülöttek.– Kik azok a trákok? – kérdezte Főnix. Számára a trákok egy ókori törzs volt valahol a Balkándéli részén, akiket először a perzsák, majd a makedónok, végül a rómaiak igáztak le. Semmiszörnyszerű nem volt bennük.– Te nem tudod, kik azok? – nézett rá csodálkozva a szakács.– Elképzelésem van… – Főnix nem akart lebukni.– Szerencsés ember. – A szakács visszatért a tálhoz, és fürge kezekkel apró édes falatkákkal telikis tálkákat rakott rá.– És mi történt a hadúrral?– A trákok hordákban élnek, s úgy is vadásznak. Mindent képesek felzabálni, ami eléjük kerül.Veszélyes a harapásuk, akárcsak a karmaik, de a legveszélyesebbek a vállukból kicsapódó tüskék,amelyek még a páncélt is átütik. Ezért aztán leginkább a testükkel harcolnak… A hadurat háromlovag és két tucat őrző védte, akik sorra elhullottak a csatában. A trákok magukhoz ölelték alovagokat, és a vértezettél együtt a testüket is átütötték azokkal a szörnyű tüskékkel… Az őrzőknekmég kevesebb esélyük volt a túlélésre. Aki meghal, annak pedig a legízletesebb részeit megeszik. –A szakács elkészült a tállal. Élvezettel mesélt, de még nagyobb élvezettel bámulta az összekészítettételt. Aztán felemelte, és szembefordult Főnixszel. – Három őrző maradt csak életben, akikközrefogták a hadurat, és utolsó erejükig harcoltak. Ők voltak azok, akik félelmet nem ismerve azutolsó trákot is levágták. Hálából a hadúr testőreinek fogadta fel őket, és amikor megöregedtek,akkor kaptak egy utcát a városban, amiből mára csak ez a fogadó maradt meg. No, tetszett amesém?– Tetszett. – Főnix arra gondolt, mennyire jó, hogy nem az Alexander Dumas által megírttörténetet hallotta viszont. A testőr elnevezés is csupán a véletlen műve volt. – Hogy hívták atestőröket?