A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Ha kérdezik, akkor sem beszélsz a nőkről, legfeljebb annyit, hogy egy menyasszonyt viszünkRevenzába esküvőre. Ez elriasztja a férfiakat, amellett hihető mese. Kerülöd a verekedést, a hangosszóváltásokat. Ez is tartható?– Igen.– Ha gyanúsat látsz, azonnal jelzed. Ha harcra kerül sor, akkor lehetőleg a szélén maradj, nekerülj a közepébe! Bár Ravórában nem hiszem, hogy veszély leselkedne ránk, az utakon pedig márlesz segítségünk.Főnix bólintott, majd a szomszéd szoba felé intett.– A hercegnő még mindig olyan… morcos?– Semmit nem változott – felelt Deff helyett Elesztriel. A tünde nő arcán együttérzés tükröződött.– Nos, őt is meg lehet érteni. A vőlegénye menekül, az apja elküldte maga mellől, Karmen les rá, ésmindezek mellett meg akarják ölni… akár az öccsét. Nem könnyű neki.– Én azért örülnék, ha nem rajtunk töltené ki a haragját.– Te a felét sem kapod annak, amit Deff kap. – Edvir oldottabb hangulatban volt, mint a lovag.Bátorítóan megveregette Főnix vállát, persze szavaiban volt egy kis gúny is.– Ez is a dolgaim közé tartozik – dörrent rá Deff.– Hogyne!– Délre jár – fordult Deff Főnixhez. – Akár fel is hozhatnál valami ennivalót! Nem akarom, hogya fogadós szolgái bejöjjenek a szobákba.Főnix felállt.– Legalább megnézem magamnak a Három Testőrt – mondta. – Rendelés van?Senki sem értette.– Van valami különleges kívánság?– Nincs. A hercegnőnek ne véres húst és odaégett kenyeret hozz. A hús is, meg a kenyér is frisslegyen.– Rendben.Edvir egy mordovai aranyat nyomott a markába.– Hat embernek – mondta. Főnix kifordult az ajtón.A fogadó folyosója keskeny volt, és egy kis erkélyre vezetett, ahonnét le lehetett látni az ivóra.Tizenkét asztal s az asztalok mellett padok várták a vendégeket, akikből most nem volt sok, csupánhárom asztal mellett ültek, italoztak, beszélgettek. Egy helyen valamiféle furcsa táblás játékotjátszottak, ami sakknak nézett volna ki, ha nem dobálnak mellé dobókockákat. A levegőben sült húsillata szállt és sós-csípős szag, valószínűleg a páclétől, amivel a húst hátul, a konyhábanlocsolgatták.Az erkélyről csigalépcső vitt le a földszintre. Főnix lassan lesétált, miközben megpróbáltakitalálni, merrefelé juthat el a konyhába. A kocsma jobb oldalánál látta a pultot, de a konyhaajtóracsak az erkély alatt bukkant rá egy beugróban.A kocsmáros sehol sem volt, így Főnix egyenesen a konyhába ment. Egy kövér, szakadt barnainget viselő szakács forgatta és öntözgette a nyársra tűzött malacot, s alkalomadtán átsült ésmegpirult szeleteket vágott le belőle. Egy réztálba dobálta a húst, és nyomban le is takarta azt.Oldalt hosszúkás kenyér sült, úgy nézett ki, mint egy durván meggyúrt bagett. Amikor a szakácsészrevette Főnixet, abbahagyta a malac forgatását.– Mit akarsz itt? – kérdezte ellenségesen. – Nincs itt semmi keresnivalód!